Domonkos István (1940–)

Oldottabb és "líraibb" Domonkos István, akinek azonban eddigi pályája közelről sem olyan egyenletes és töretlen, alkotó kedve sem állandó.

Domonkos elsősorban lírikus. Nyelvi energiái, variációs ösztöne, asszociatív képessége ugyanakkor lehetővé tették, hogy költői magatartása, vershez való viszonya révén szenzibilitásának "modern" vonásai érvényesüljenek, s hogy ő írja meg a Symposion-kör költészetének egyik mintadarabját, a Rátka (1963) című szürrealisztikus poémáját. "Megnevezhetetlen szent dolgokat" keres a világban, s tudatos naivitással abban a hitben ír verset, hogy a világ ezekkel a költeményekkel újrakezdődik, és új viszonylatok keletkeznek. "Tessék minden élénk színt feloldani. A szavak épületeit lerombolni, Rétek, kérem, újrakezdjük a pompás virágzást" – írta egyik versében. A konvencionális életkeretek tagadásából indult, egyaránt vállalta a meztelenséget, a kitárulkozást, a vallomás egyenességét és a természetesnek azt az ezzel járó pózát is, amely nélkül a megmutatás ártatlansága sem érvényesülhetett volna. Átélte s költőileg kiélezte a "hazugul őszinteség" viszonylatait, megfordította a vers és a {125.} világ addigi kapcsolatait, hiszen az őszinteség és a póz kategóriái helyet cseréltek költészetében. Nemegyszer a rút elégiáit írta meg, abból a felismerésből indulva, hogy a versekben a világban tapasztalható "romlás folytatódik". De mindez nála opálos színekben pompázik, nem éles szögei szúrnak, hanem muzsikája szól; a költő ugyanis a romlásnak és az idegenségnek a dallamát keresi. Kísérletezett a poéma szárnyalóbb lehetőségeivel, s mint legtöbb kortársa, ő is az időszerű politikai események élményéből táplálkozik és aktivizálódik, miként azt a Kislányom: Görögország című nagyobb verse is bizonyítja. Legkiemelkedőbb ilyen verse a Kormányeltörésben című poémája, amely a kivándoroltak "szituációjában" talál új költői lehetőségekre. Anyanyelvüket feledő és egy újat még dadogva beszélő, torzult tudatú emberek monológját írta meg, teremtve egy nyelvet, amelyet azok beszélnek, akik már nem tudnak magyarul, vagy még nem tanultak meg. Csupa főnévi igenév és ragtalan főnév tükrözi e pretudat tragikus igazságát. Legújabb költői törekvéseit "áthúzott verseiben" mutatta, erős líraiságát redukált nyelvi kifejezéssel ellensúlyozva, mondván, hogy a "szavak kínai falát megmássza a halál". A költészet kérdésessé válásának gondolata is felmerült költészetében, miként arról a Radnóti Miklósra hivatkozó "Der springt noch auf!" és a Vergilius anyját szólítgató Kuplé című költeménye tanúskodik. Ezekben a költeményekben magával a költészettel száll szembe, amely ámító természete segítségével a valóságot szépnek, érdekesnek mutatja, holott valójában nem az, közben pedig a bácskai táj szenvedélyes lírai képét készíti el, amelyen ott van többek között nemcsak a búzatábla, hanem a tyúkketrec és az ürgelyuk is. A Kuplé ugyanakkor ars poetica. A nagylélegzetű versen az önéletrajz epizódjai vonulnak végig, s miközben a költő a "dicső Magia Pollát" idézi, kérdéseiben a József Attila Ars poeticája óta oly időszerű problémákra várja a feleletet:

a meggy szónak miért nincs foltja

fehér ingemen

dicső Magia Polla

s tovább:

ítészek ideászok kritikászok

miért ástok

a levegőbe futóárkot

A költő a vers ellenében a valóságra esküszik:

szeretem a halat

a főtt csirkeagyat

zsíros vörös levekben

forgatom kanalam

szeretem mikor két szó

a sor végén összecsendül

{126.} Végső pontja ez a vers egy lehetséges költői alakulásnak. Domonkos István a Kuplé megírásával lezárta költői történetének egy szakaszát.

A kitömött madár (1969) című regényével a jugoszláviai magyar próza egyik legrangosabb eredményét alkotta meg, olyan epikus nyelven szólt egy művészlélek válságairól és tudat-, valamint élethasadásáról, amely csak vérbeli prózaírók sajátja. Tudatállapotrajz a regény, egy Vajdaságból a tengerpartra került muzsikus világa bomlik fel, és képződnek élet- és emlékezéssíkok, amelyeket a "vágy fénycsóvája" pásztáz végig. A hős a hazai életviszonyokkal folytatja küzdelmét, és a tengerpart kékebb ege alatt sem tud elrejtőzni a problémák elől.