Gion Nándor (1941–)

Gion Nándor könyvkritikákkal kezdte írói pályáját, majd néhány sikeres novellája után Kétéltűek a barlangban című kisregényével lépett a közönség elé. Úgy tetszett, hogy a gyermekkori emlékek írója lesz ő is, mint többen nemzedékéből, bár már e regényében is az élet hétköznapjainak erőteljes kritikáját is adni akarja a hasznosság kultuszának rajzában, azonban törekvéseiről Testvérem, Joáb című regényében vallott maradéktalanabbul, amellyel a jugoszláviai magyar próza élvonalába került. A vidéki kisváros vezetőinek és értelmiségének élete éles fényben jelenik meg ebben a hagyományos regényelőadással radikálisan szakítani akaró műben, amely egy építésztechnikus korrumpálódásának a történetéről közöl adatokat, körülötte a kisváros embereinek galériájával és változatos életsorsával, amelyek a főhősével fonódnak össze, és feltárul a közelmúlt, ahová évtizedekkel ezelőtti események hullámai is kifutnak. Gion itt szakított a {128.} regény hagyományos elemeivel: a hétköznapok kapcsán a "hétköznapi" megjelenítési lehetőségeket kutatja, hol a monológ-próza közvetettebb, hol pedig a dialógusok egyenes módszert reveláló lehetőségeit használva fel. Tényeket közöl, szürke mellé szürkét rak, és a jellegzetes "regényes" szépítés helyett inkább nyers és erőszakos. Információi azonban varázserejűek, a tények feltárása nyomán a költőinek a benyomása támad, a valóságból csalva azt elő. A narrációs kedvvel párosultak ezek az erényei az Engem nem úgy hívnak című regényében is, hogy egyik vitathatatlanul legértékesebb művét az Ezen az oldalon című regényszerű novellafüzérével alkossa meg, amely a modern jugoszláviai magyar próza kiemelkedő alkotása, egy vidéki kisváros utolsó, temetőre néző utcája életének "régi megható történeteivel", eseményeinek poétikus elbeszéléseivel. Erőteljesen megrajzolt élethelyzeteket teremt, és biztos kézzel rajzolja meg hőseinek sorsát is.

Hagyományosabb regénymodellt követve írja meg a Virágos katona című történelmi regényét, egy tervezett regénysorozat első darabját, miután a Testvérem, Joáb címűben már megalkotta zárókötetét: az a Török Ádám, akinek "jelenét" itt láttuk, a Virágos katona eseménysorában fiatalemberként toppan az olvasó elé. A cselekmény a századforduló idején kezdődik, és az első világháborúig tart, színhelye pedig Szenttamás, Gion epikus világának állandó és konkrét, valóságos világa, helyi színeinek teljében, tehát szociológiai és nemzetiségi keresztmetszetében is. Hősei magyarok, szerbek, németek, szegények és gazdagok, urak és parasztok. Az író szemléleti pontja a Kálvária-domb, innen figyeli főhőse szemével a falu életét, és ad róla esztétikai szempontból is meggyőző képet.