Zs. Nagy Lajos (1935–)
Zs. Nagy Lajos versei a nyolc fiatal költő antológiájában még keveset árultak el későbbi fejlődéséről. Második önálló verseskötete, a Tériszony (1968) a szlovákiai magyar líra jelentős nyeresége. E kötet versei groteszk világlátásról, ironikus hangvételről tanúskodnak. Harmadik kötetében (Üzenet a barlangból, 1971) fanyar, tökéletesen kimunkált, sajátos {36.} költői nyelvig jutott el. Hangvételéhez leginkább illő stíluselemeit gazdag változatossággal, tudatosan építi be versei anyagába. Továbbra is előszeretettel alkalmazza a groteszket, mely az álszenteskedést és képmutatást leplezi le. Költészetében a meglepő, váratlan és szokatlan képzettársításokat nem a meghökkenteni akarás szándéka hozza létre (ahogy a nyelvi eszközök sem maradnak meg az öncélú játékosság szintjén), hanem a sajátos világlátás és valóságábrázolás eszközei, melyeknek a leleplezés, a valóság megismerése a célja.