L. Kiss Ibolya (1894–1980)

Az ötvenes évek közepén újra publikálni kezdett L. Kiss Ibolya. Főként elbeszéléseket és a magyar történelem jeles személyiségeiről szóló történelmi karcolatokat írt. Nyolc könyve közül a Madách Imre feleségéről szóló Erzsi tekintetes asszony című regényét és Lev Tolsztojról írt drámáját szlovákra is lefordították. Történelmi tárgyú, romantikus szellemű elbeszéléseit és karcolatait 1956-ban Tátraalji rapszódia címmel adták ki. Tolsztoji humanista és messianisztikus eszmék nyilvánulnak meg a szlovák-magyar viszony tragédiáit és pozitív vonatkozásait ábrázoló Túl a folyón című (1957) történelmi regényében. A mű életrajzi vonatkozású nemzetiségi regény. Az írónő őszintén és tárgyilagosan ábrázolja a nemzetiségi kérdés fölvetette igazságtalanságokat. A nemzeteket és országokat a regényben nem konkrétan, hanem szimbolikusan nevezi meg ("folyón túliak", "túloldaliak", "innenső oldaliak", "birodalmiak", "köztársaságiak"), s ezzel a témának és az eseményeknek általánosabb jelentőséget, szélesebb értelmezést kölcsönöz. A politikai, ideológiai kérdések ábrázolásában bizonyos naivitás látszik, főként a felszabadulás utáni események (pl. az államosítás) bemutatásában, de ezek csupán a történelmi hátteret szolgáltatják. A regény középpontjában egy magyar orvosnő és egy szlovák hegedűművész szerelmének és házasságának története áll (a második világháború előtti, alatti és utáni években).

A mű néhol vallomásszerű hitelességű, nem kétséges, hogy az író magáról mintázta azt a tolsztojánus orvosnőt, aki a nacionalista gyűlölködések, politikai bonyodalmak ellenére egyesíteni tudja szívében mindkét haza és {44.} mindkét nemzet szeretetét. A műben hirdetett tolsztojánus humanista eszmék a második világháború alatt megfeleltek a történeti igazságnak, mert helyzeténél fogva sem a magyarországi szlovák, sem a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség nem alkalmazhatott volna erőszakot a többségi nemzet igazságtalanságaival szemben. A tények objektív leírásával, a mindkét oldal felé tanúsított kölcsönös jóindulattal az író a nemzetek testvérisége, az internacionalizmus hirdetőjévé, az elfogultságok, nacionalista korlátoltságok pártatlan bírálójává válik. Művének azonban számos fogyatékossága is van: a romantikus és realista elemek keveredése és néhány szubjektíven túlméretezett, feleslegesen terjedelmes epizód. Az író a műben nem tudott teljes összhangot teremteni az életrajzi regény és a történelmi regény koncepciója között.

Az írónő 1969-től haláláig Magyarországon élt.