Dávid Teréz (1906–)
A szocialista próza és dráma képviselője Dávid Teréz. Elbeszéléssel és drámaírással már a második világháború előtt is kísérletezett, de színpadon első drámáját (Lidércfény) csak 1958-ban adták elő. Prózájában nagyrészt erkölcsi kérdéseket, főként a modern házasság konfliktusait ábrázolja (Dódi, Fekete bárány). Az ötvenes évek sematikus, politikai tárgyú darabjai után maga a tematika is népszerűséget váltott ki; az írónő később antifasiszta témájú elbeszéléseket (Kísértetek múzeuma, 1964) adott ki. Szatirikus regénye, a Kásahegy (1966) egy kérdőívvel kapcsolatban mutatja be a társadalmi változások egyéneket befolyásoló fonákságait. Legsikeresebb könyvei az Ifjúságból elégtelen és az Időzített boldogság című ifjúsági regények.