TÁRSASÁGOK, CSOPORTOK, ÍRÓI KÖRÖK

A társaságok nem alkotnak zárt kört, noha nem is arctalanok, laza társulásoknak tekinthetők, nem pedig kizárólagosságra törekvő intézményeknek.

Az egyik legtekintélyesebbnek számító társaság, a Mikes Kelemen Kör 1951-ben alakult Hollandiában, diákokból, értelmiségiekből, teológusokból; céljául a magyar műveltség ápolását tűzte ki. 1956-ban kibővült, megnövekedett a szerepe. 1959-ben rendezték meg az első Tanulmányi Napokat, amelyet azóta folyamatosan megtartanak. A Kör vezetésében az évek során Prágay Dezső, Ágoston István, Németh Gábor, Németh Sándor, Tóth Z. László, Várdy Péter, Kibédi Varga Áron, Tóth Miklós vállalt részt. {331.} Szellemi autonómiára, mértéktartásra, tárgyilagosságra törekszik, ezt hangsúlyozta a társaság első gyűjteményes kötete, az Eszmék nyomában (1965) is: "Célul a valóság pártatlan felderítését tűztük ki. Nem elvont feltételezésekhez és előregyártott tanulságokhoz akarjuk idomítani az anyagot. Elvetjük a mitikus magyarázatokat, mert megtévesztenek. Nincs szükségünk se híg, se mély magyarra, de születésük okait és körülményeit megvizsgáljuk. Figyelmesen szemléljük, hogyan lesz a mítoszból mítosz, a parasztságból polgár s a filozófia nyomorából a nyomor filozófiája. Csak a tények teljes leírására támaszkodó módszert tartjuk megbízhatónak." A Tanulmányi Napokon 1959-től 1975-ig száznál több magas színvonalú előadás hangzott el az irodalom, történelem, filozófia, nyelvészet, zene, művészettörténet tárgyköréből. Szabadegyetem, szabadfórum, vitaklub, írók és olvasók találkozóhelye szerepét tölti be a Mikes Kelemen Kör, s a Tanulmányi Napokat csakúgy, mint a kiadásában megjelent néhány könyvet az jellemzi amit Kibédi Varga Áron húzott alá a Mérlegen (Utrecht 1978. Szerkesztette Piri Zoltán) bevezetőjében: összeköti őket néhány alapelv, a "magyar és általános emberi témák vegyítése, a magyar kulturális kérdéseknek szélesebb távlatból történő vizsgálata. A vizsgálat ilyen távlatokban óhatatlanul vizsgának, próbatételnek minősül: mérlegre tesszük magunkat, hagyományainkat és javítjuk az állandó javításra szoruló – egyéni és nemzeti önismeretünket."

A Szepsi Csombor Kör Londonban alakult, olyan 1956 után Nyugatra távozott fiatalok szervezték, akik – Szepsi Csombor Márton szavaival – "messze idegen földekre ... látni, hallani, tanulni, értelmet venni minden tartóztatás nélkül elindultak". Programjának és tekintélyének megalapozásában nagy szerepet vitt Cs. Szabó László; vezetője Czigány Lóránt és Siklós István. Célja az anyanyelvi műveltség ápolása, vezetői ennek érdekében irodalmi műsorokat, találkozókat szerveznek és könyveket adnak ki. Előbb az angol sorozat, majd 1968-tól a magyar sorozat kiadványai láttak napvilágot; ez utóbbiban Siklós István, Forrai Eszter, Gömöri György, András Sándor verseskötete, Hanák Tibor, Angyal Dávid és Wagner Lilla tanulmánya jelent meg. Szabó Zoltán előszavával adta ki a kör Révai András válogatott politikai tanulmányait A túlsó partról címmel.

A párizsi Magyar Műhely Munkaközössége 1973-ban alakult, de első összejövetelét 1972-ben tartotta, a másodikat két évvel később, szervezői azóta felváltva rendezik meg az évi konferenciát Párizsban és Bécsben. A Magyar Műhely, a folyóirat címe, ettől kezdve szélesült gyűjtőfogalommá: munkaközösséget, kiadói vállalkozást és írói csoportosulást, mozgalmat is jelöl a Németh Lászlótól származó kifejezés. A hozzá tapadó jelentéstartalom ma már alig vagy egyáltalán nem illik arra a szerepre, amit következetesen betölteni igyekszik, és arra a munkára sem, amelyet tagjai íróként és multimedia műsorok összeállítóiként végeznek. A munkaközösséghez tartozó írók, képzőművészek, zenészek, irodalomtörténészek, kri-{332.}tikusok, nyelvészek zöme a legmodernebb művészi kísérletek híve és alkotója, a mozgalmat vizuális és konkrét költők, neokonstruktivista, koncept művészek, a legújabb irányhoz sorolható zenészek alkotják, s körülöttük helyezkednek el a velük többé-kevésbé egyetértő elméletírók. A Magyar Műhely című folyóirat, bár ritkábban, továbbra is megjelenik, emellett a munkaközösség saját nyomdagépén, fekete fedelű könyvsorozatot is kiad, a szerkesztők eddig húsznál több verseskötetet és erős vizuális-tipográfiai hatásra törekvő szöveget állítottak elő. D'atelier címen francia nyelvű folyóiratot is megjelentetnek, a "groupe d'atelier" a munkaközösség francia nyelvű rokon mozgalma. A munkaközösséget Nagy Pál és Papp Tibor hívta életre, később csatlakozott hozzájuk a Bécsben élő Bujdosó Alpár; jelenleg ők hárman alkotják a Magyar Műhely Kör megalkuvás nélküli neoavantgarde-jának kemény magvát.

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem abból az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciából nőtt ki, amely 1959-ben alakult, és 1960-ban tartotta első összejövetelét Norvégiában. A különböző országokban megrendezett első öt konferenciáról önálló kötetek számoltak be (1960–1965), a 6–10. találkozó válogatott előadásainak gyűjteménye Együtt Európában (Oslo-Bécs 1971) címen jelent meg, Szépfalusi István szerkesztésében. A konferenciák felvilágosult szellemben a teológia, a vallás és a hitélet kérdéseivel foglalkoztak, de rendszeresen napirenden tartották az anyanyelvi kultúra, az irodalom, a kinti és a hazai magyarság kapcsolatába vágó témákat is. Az összejövetelek gyakori vendége, útbaigazító előadója volt Cs. Szabó László, Szabó Zoltán; a mozgalom szervezését Glatz József vállalta, de részt vett benne Szépfalusi István, evangélikus lelkész, "a diaszpóra mindenese" is. A konferencia a hetvenes évek elején kettéoszlott, az idősebbek csoportja felvette az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem nevet, s utóbbi ez időtől rohamos fejlődésnek indult, a nyugati magyar értelmiségi és írói körök sorában kitüntetett helyre emelkedett. A teológiai, vallási érdeklődési kört föl nem adva, a szabadegyetem vezetői mind nagyobb figyelemmel fordultak a magyar nemzetiségek, főként az erdélyi magyarság helyzetének vizsgálata felé, nem feledkezve meg a tudomány és a művelődés témaköreiről sem. A szabadegyetem titkári tisztét Szépfalusi István látja el. Nevéhez fűződik a füzet- és könyvsorozat megindítása, az előbbiben 1980-ig tizenkét, az utóbbiban tizenegy kiadvány látott napvilágot. A füzetsorozatban jelent meg többek között: Nemzetiségi kisebbség – kisebbségi egyház 1, 2 (1972), Szépfalusi István: Irodalom a jövő szolgálatában (1976), Cs. Szabó László: A gyanútlanok (1976), Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon (1978); a könyvsorozatból Cs. Szabó László Két tükör közt (1977), Peéry Rezső Malomkövek között (1978), Hanák Tibor Az elmaradt reneszánsz (1978) című kötetét említhetjük.

{333.} A Bornemisza Péter Társaság 1960-ban alakult Bécsben, alapítója és vezetője Szépfalusi István, tevékenysége főként irodalmi estek rendezéséből áll. Könyvkiadói tevékenységet nem folytat, de támogatja a magyar irodalom fordítását, így része volt abban, hogy Rónay György előszavával Új magyar lírai antológia, Pilinszky- és Szilágyi Domokos-válogatás jelent meg, s hogy kiadták a romániai magyar költők antológiáját (Neue siebenbürgisch-ungarische Lyrik, Salzburg 1974), Szépfalusi István válogatásában, Sütő András előszavával. Tíz költő szerepel az antológiában (Kányádi Sándor, Székely János, Páskándi Géza, Hervay Gizella, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Magyari Lajos, Király László, Farkas Árpád, Csiki László), a műfordítók között találjuk Eva Haldimann, Paul Kruntorad, Robert Stauffer és Martha Szépfalusi nevét.

A Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom (Pax Romana) 1957-ben jött létre, szellemi irányítója Békés Gellért, a Rómában megjelenő Katolikus Szemle főszerkesztője. Vallási és kulturális mozgalom, évről évre konferenciákat szervez, szoros kapcsolatot tartott fenn a Protestáns Szabadegyetemmel és az Evangéliumi Ifjúsági Konferenciával, közösen hozták létre az Ökumenikus Titkárságot az együttműködés elmélyítése végett. A hetvenes években közös találkozókat rendeztek, az összejövetelekről kiadványokban számoltak be ("... hogy mindnyájan egyek legyenek", Róma 1971; Miért éppen Jézus? Róma 1976); a kötetek irodalmi mellékletében Pilinszky János, Rónay György, Cs. Szabó László szerepelt műveivel. Békés Gellért szerkeszti és a Katolikus Szemle adja ki azt a könyvsorozatot, amely a Pax Romana-kongresszusok anyagát foglalja össze; e kötetekhez is csatlakozik szépirodalmi függelék, Ferdinandy György, Lökkös Antal, Monoszlóy Dezső írásaival.

Kölnben 1971-ben alapították meg a Németországi Magyar Írók Munkaközösségét, az egyesület feladatául a Német Szövetségi Köztársaságban élő vagy ott publikáló írók érdekeinek képviseletét, a magyar irodalom szolgálatát, a magyar-német kulturális kapcsolatok ápolását jelölték meg. Díszelnöke Kerényi Károly, első elnöke Peéry Rezső volt. Előadások, irodalmi estek rendezése mellett a munkaközösség életéről egy antológia is hírt adott (Sprachgekreuzt – ungarische Lyrik im deutschen Sprachraum). 1972-ben Genfben Cercle d'amis de la littérature hongroise néven alakult laza társaság írókból, irodalombarátokból, azzal a céllal, hogy fölkeltse az érdeklődést a külföldi magyar könyvek, folyóiratok iránt.

Néhány esztendő alatt jelentős intézménnyé fejlődött a Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Köre, amely 1976-ban létesült Zürichben, elnöke Saáry Éva, főtitkára B. Szabó Péter, a magyar nyelv és kultúra ápolását, a nyugati magyar könyvkiadás támogatását tartja feladatának. Luganóban rendezett első tanulmányi összejövetelüket Kerényi Károly emlékének szentelték, több előadás foglalkozott a világhírű ókortudós munkásságával. Két következő találkozójukon a magyarországi és a nyu-{334.}gati magyar irodalomról hangzottak el beszámolók, ezeket két kötetben, Magyar Mérleg címen adták ki Zürichben (1979, 1980). A Svájcban élő magyar írók – Dénes Tibor, Hajnos László, Lökkös Antal, Magyari Sándor, Mirtse Ágnes, Saáry Éva, Vadnay Susan – műveiből válogatást állítottak össze, az antológia német nyelven jelent meg (Emigration – Integration, Zürich 1980).

Amerikában módfelett sok társadalmi egyesület, vallásos szervezet, önvédelmi egylet működik. Puskás Júlia Magyar szervezetek Amerikában című tanulmánya szerint a hatvanas évek elején az Egyesült Államokban negyedfélszáz egyházi közösséget, több száz betegsegélyező fiókot, kétszáznál több magyar társadalmi egyesületet tartottak nyilván. Ezek a szervezetek szerteágazó tevékenységet folytatnak, vannak közöttük kulturális, önművelő, oktatási célú és az etnikai tudatot, az anyanyelvi műveltséget ápoló intézmények; soraikból többet is nagy múltú, tekintélyes társadalmi szervezetnek tekinthetünk, s akad közöttük szép számmal olyan egylet is, amelynek az a rendeltetése, hogy a társasági életnek keretet adjon, ünnepi és vidám alkalmakra a magyarokat összegyűjtse. A régi alapítású társaságok sorából a clevelandi Árpád Akadémia és a hozzá csatlakozó Magyar Társaság az összefogó irodalmi és tudományos intézmény szerepét kívánná betölteni, s díjak és érmek osztásával akarná serkenteni a magyar célokat szolgáló alkotó munkát, kevés sikerrel, mivel nem tud gátat vetni az igénytelen munkáknak.

A brazíliai Könyves Kálmán Szabadegyetem, mint a neve is mutatja, a művelődési intézmény szerepkörének betöltésére vállalkozott. Szervezői előtt az a cél lebegett, hogy fórumot, szabad fórumot teremtsenek "a magyar szellemi embereknek, tudósoknak, íróknak, művészeknek, szakembereknek" – írta Kutasi Kovács Lajos, aki hosszú időn át részt vett a szabadegyetem irányításában (Magyar Műhely a Dél Keresztje alatt, São Paulo 1960). A szabadegyetemi vállalkozás életrevaló és hasznos kezdeményezésnek bizonyult és mindmáig a dél-amerikai magyar művelődés egyik legfontosabb intézményének számít. A nyugat-európaiakhoz hasonló, magas színvonalat képviselő irodalmi jellegű értelmiségi csoportosulás azonban alig néhány található az Egyesült Államokban, abban az országban, ahol több százezer magyar települt meg, és ahol néhány százra, talán kereken ezerre tehető azok száma, akik egyetemen, főiskolán, tudományos kutatóhelyen, könyvtárban dolgoznak, s közülük sokan egyetemi tanszéket vezetnek. A magyar irodalom, nyelv és kultúra iránt nem lankadt az érdeklődés, és a magyar nyelvű oktatás iránt sem sorvadt el az igény, bár sok gonddal küzdenek az anyanyelvi tanítás fenntartásáért vagy szélesítéséért fáradozó tanárok és szervezők. Továbbra is rengeteg újság, közlöny, időszaki kiadvány jelenik meg, működnek kiadók és magyar könyveket adnak ki. Másfelől szembetűnő a tudományos élet élénksége és fejlődése, a magyarságtudományi szervezetek, intézmények, konferenciák {335.} számának gyarapodása. 1974-ben alapították Clevelandben az Amerikai Magyar Tanárok Egyesületét (American Hungarian Educators Association), amely azóta különböző egyetemeken tudományos konferenciákat szervezett, sőt, tevékenységi körét ki is bővítette, közreműködött magyar népművészeti központ létrehozásában is (American Hungarian Folklore Centrum). Bloomingtonban, az Indiana Universityn Sinor Dénes tanszékvezető irányításával hosszabb ideje folyik magyartanítás; Torontóban 1979-ben kezdte el működését egy "associate professor"-i tanszék Bisztray György vezetésével; Bloomingtonban 1980-ban alakult hasonló tanszék, ahol magyar vendégtanár működik. De említhetnénk a Twayne kiadónál indított, magyar írókról szóló monográfiasorozatot, a Canadian-American Review of Hungarian Studies című kanadai folyóiratot, a magyar történészek sokirányú tevékenységét, tudományszervezői munkáját és kiadványaik sorát is.

Ezeket a kiragadott és korántsem teljes, csupán jelzésszerű példákat azért soroltuk fel, mert az Egyesült Államokban – de kisebb arányok szerint Kanadában és Dél-Amerikában is – nagyon élénk, kiterjedt, sokrétű az egyesületi élet, és intézményes formák működésével is mérhetően fejlett, magas szintet ért el a történet-, néprajz-, nyelv- és irodalomtudományi kutatómunka, összefoglaló fogalommal élve, a hungarológia művelése. Az egyesületek, alapítványok és a tudományos fórumok között helyezkednek el az irodalmi élet szerényebb intézményei. Az a legfeltűnőbb, hogy sem Észak-, sem Dél-Amerikában nem tudott gyökeret verni hosszabb életű irodalmi folyóirat, de nem alakult tekintélyes és rangos irodalmi társaság sem, amely széles hatósugárral rendelkezne és rendszeres összejövetelek tartásával biztosítaná az irodalom kérdéseinek megvitatását. Mi lehet ennek a magyarázata, hiszen pénznek, tehetségnek és olvasónak egyformán bővében van az Egyesült Államok magyar szórványa? Több okot említhetünk, egyik sem nyújt kielégítő felvilágosítást a jelenséghez. Igencsak közrejátszhat benne az, hogy az óriási távolságok szinte lehetetlenné teszik az írók rendszeres találkozását, mert hisz hogyan érthet szót a kaliforniai Napnyugat-csoport írója a kontinens másik partján élő társával. Nem elhanyagolható tény, hogy az amerikai magyar olvasóréteg nagyobb, tekintélyesebb hányada konzervatív gondolkodású és ízlésrendszerű emberekből tevődik össze. Cseppet sem mellékes, hogy az irodalomnak kisebb a társadalmi megbecsültsége, az újságok keveset törődnek az irodalommal, de ha mégis teret adnak szépírói munkának is a társasági és üzleti hírek között, nem föltétlenül a legjobbakat, hanem a legkelendőbbeket juttatják szóhoz. S úgylehet, a szervező készségű szellemi vezetők szabad erőiket inkább tudományos programok összeállítására, vagy a diaszpóra-magyarság anyanyelvi kultúrájának gondozására fordítják, s nem gondolnak irodalmi társaság, tanulmányi napok szervezésére, de talán hasztalanul fáradoznának is efféle szervezet létrehozásán. Sok baráti tár-{336.}saság, értelmiségi kör, művelődési alapítvány működik az Egyesült Államokban, Kanadában és Dél-Amerikában, közöttük a tevékenységi cél, szervezeti program mellett aszerint is különbséget lehet tenni, hogy melyik régebbi alapítású és melyik az újabb keletű intézmény, hogy idősebbek vagy fiatalabbak vezetik őket. Több, egykor neves társaság évekkel ezelőtt befejezte működését.

A hidegháborús konjunktúrát használta ki Fenyvessy Jeromos, 1948-ban Nyugat-Németországban megalapította az Amerikai Magyar Kiadót, amely nemcsak könyvkiadással foglalkozott, vezetője ügyessége révén irodalmi központtá növekedett, az ötvenes évek elején halódó folyóiratot vásárolt fel, pályázatokat írt ki, ösztöndíjakat adományozott, és a kiadóhoz kapcsolódva alakult meg a Vörösmarty Irodalmi Kör. A kiadó és a kör a fő szervező halála után, a hatvanas évek végén beszüntette tevékenységét. Argentínában az ötvenes évek elején Kárpát néven szerveződött kiadóvállalat, mely folyóiratot is indított; a vállalkozás később áttelepült az Egyesült Államokba és ott múlt ki. Több hasonló kezdeményezés indult és akadt el több-kevesebb eredményt felmutató működés után. E kiadók és folyóiratok körül laza írói tömörülések is létrejöttek, s nemcsak az emigráns írók, hanem a magyar klasszikusok műveit is megjelentették, azt tanúsítván ezzel is, hogy teljes értékű irodalmi élet megteremtése a céljuk. Ez a program a "45-ös" emigráció szerkesztőit és vezetőit fűtötte, az utánuk jövő generáció már másként gondolkodott saját feladatairól. Nem törekedett a lehetetlenre, nem akart az igazi magyar irodalom szerepében tetszelegni, reális célt tűzött maga elé, önerejéből kívánt irodalmat, magyar nyelvű művelődést és eszmecserére alkalmas fórumot életre hívni.

A fiatalabb magyar értelmiség egy része az Itt-Ott című, sokszorosított formában előállított folyóirat körül gyülekezik, mely legújabban a Magyar Baráti Közösség lapjaként jelenik meg. 1980-ban már a 13. évfolyamnál tartott, amit azért érdemes hangsúlyozni, mert a folyóiratnak óriási nehézségek árán készül egy-egy száma; Chicago, Cleveland, Portland, Ada között járnak a kéziratok, egyik helyen szerkesztik, másik városban legépelik és úgylehet, egy harmadikban adják postára a példányokat. A csoport vezetői – Böjtös László, Cseh Tibor, Éltető Lajos, Ludányi András, Sass Márton és mások – magyar szórványok felmorzsolódása, beolvadása ellen küzdenek, ezért rendeznek például nyári tanfolyamokat a hungarológia tárgyköréből, és az Itt-Ott kiadását is annak érdekében szorgalmazzák, hogy fórumot teremtsenek az etnikai fennmaradásért, tudatosságért küzdők számára. Kevés szépirodalmat közölnek, annál több cikket, levelet, vitaírást, hozzászólást; a lapot – a szerkesztői program szerint is – az eszmecsere biztosításáért tartják fenn, céljaik nem szépirodalmiak, hanem társadalmi és etnikai jellegűek, ezeket a tudomány, az ismeretterjesztés módszereivel és érveivel próbálják megvalósítani.

{337.} A Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei György Köre – Fekete Pál és Nagy Károly irányításával – hasonló tevékenységet folytat, s újabban, a Rutgers egyetem (New Brunswick) kelet-európai programja keretében "Tanúk korukról" címen szabadegyetemi előadássorozatot is indított. Több amerikai egyesülethez hasonlóan, magyarországi és romániai magyar írókat, történészeket, irodalomtörténészeket, előadóművészeket is meghív előadások tartására. A Magyar Öregdiák Szövetség 1960-tól működik, iskolájában azóta mintegy ezer magyar származású gyermek és felnőtt ismerkedett meg a magyar nyelv, irodalom, történelem és népművészet alapelemeivel. "Ez az iskola volt – olvashatjuk előadást hirdető meghívójukon – az Anyanyelvi Konferencia gondolatának és programjainak egyik elindítója, létrehozója is." Számos hasonló társaság működik még ezen kívül az Egyesült Államokban (a Bostoni Magyar Intézet, a chicagói Tulipános Láda, a clevelandi Magyar Társaság mellett Buffalóban, Detroitban, Pittsburghben, Washingtonban és másutt), Kanadában (a montreali Bethlen Gábor Kör, az ottawai Bartók Kör stb.) és Dél-Amerikában.

Laza, inkább eszmei, mintsem szervezeti forma az Amerikai magyar írók névvel jelzett írói csoportosulás, amelyet Tűz Tamás kezdeményezett 1966-ban Kaliforniában. Tagjai az Egyesült Államokban Makkai Ádám, Nehéz Ferenc, Zas Lóránt, Zimányi Rudolf; Kanadában Béky-Halász Iván, Hajós Tamás, Kemenes Géfin László, Szitha Ilona, Tűz Tamás.

A Napnyugat Kör az 1922-ben alapított Californiai Magyarság című hetilap és az 1961-től működő Californiai Magyarság Baráti Köre tagjaiból alakult, maga a Kör 1971 óta létezik, két antológiája jelent meg (Los Angeles 1971, 1979); Napnyugat címen folyóirata is napvilágot lát (szerkeszti Zas Lóránt) a Californiai Magyarság (szerkeszti Fényes Mária) mellékleteként. Antológiákban tömörülnek a Kanadai Magyar Írók Köre tagjai, az első hármat Antológia, Kanadai Magyar Írók Köre címen adták ki Ottawában, Miska János szerkesztésében (1969, 1970, 1972), ezután egy angol nyelvű válogatást állítottak össze (The Sound of Time, Lehtbridge 1974), majd Juhász József vette át a kör irányítását, aki újabb három gyűjteményt rendezett sajtó alá Torontóban (Kézfogás, 1977; Határok nélkül, 1979; Éledő őrtűz, 1980). A dél-amerikai magyar költők is hírt adtak magukról a Latin-Amerikai Magyar Antológia (Buenos Aires 1971) lapjain, Pinczinger Lajos szerkesztésében.