Flórián Tibor (1908–)

Flórián Tibor Kolozsvárott végezte középiskolai és egyetemi tanulmányait. Szerzője volt az Erdélyi Fiatalok közös vállalkozásának, az Új arcvonalnak (1931), majd két önálló verseskönyve jelent meg (Felhők fölött, felhők alatt, 1935; Vázlatok, 1936), s magyarra fordította Şireagu Octavian vallásos prózaverseit. Költészetét a vallásos gondolat hatotta át, egyszerű, plasztikusan megformált természeti képeit a világ értelmességében és célszerűségében való hit jellemezte. Élményeit az erdélyi és a felvidéki táj sugallta, s ezekhez az emigrációs életformában sem lett hűtlen. Noha publicisztikai írásaiban nemegyszer szenvedélyesen ír arról, hogy a nyugati magyar emigrációnak "új nyelvet" kell kialakítania, saját költészetében a hagyományok elkötelezettje maradt.

Keserű gyökerek (1975) című kötetének hat ciklusában épp azt a folyamatot ábrázolja, ahogy az Újvilágban az egyszer már jóvátehetetlenül elveszített szülőföldet újra felépíti, s lelkének intranzigens részévé teszi. Költészetének alapérzése a szenvedés és a nosztalgia, életérzéséről legtöbbet négysorosai árulnak el, ezekben foglalja össze a létről és a világról kialakított képét. Világszemléletének akár foglalata lehetne Consummatum est című verse:

Rozsdás levelek fölött a sápadt, tejszürke ég,

vándorló lábaimnak a sors azt mondja: elég!

Hiába hív a szél keletről, e rozsdás folton

veti ágyam a föld, itt lesz örökre otthonom.

{362.} Most már nem az erdélyi, hanem a New England-i táj lesz ihletője, ám a gondolkodásnak és a létnek itt is ugyanazokat a köreit járja be, mint korábbi lírájában.

Vaszary Gábor (1896–) 1946-ban hagyta el az országot, s itthon írt regényeivel (Monpti, 1934; Ketten Párizs ellen, 1938) mint a könnyű fajsúlyú irodalom képviselője óriási sikert aratott. Könyveit több százezres példányban adták ki nyugatnémet kiadók, a Monpti a rororo-sorozatban is megjelent (a Buenos Aires-i Kárpát Kiadó pedig magyarul is kinyomatta az 50-es évek elején).

Testvére, Vaszary János (1899–1963), a sikeres színpadi szerző, feleségével, Muráti Lilivel együtt távozott Nyugatra, előbb Ausztriában, a negyvenes évek végétől Spanyolországban élt, ahol színtársulatot szervezett, és színháza számára darabokat írt, egy részüket spanyolul; az ötvenes években regényeket publikált, ezek Münchenben és Buenos Airesben jelentek meg.