Illyés Elemér (1919–)
Illyés Elemér a kolozsvári egyetem jogi karán szerzett doktorátust, a római és heidelbergi egyetemen politikai és államtudományi tanulmányokkal foglalkozott. A harmincas években erdélyi folyóiratok munkatársa volt, részt vett az erdélyi magyar falukutatásban. 1945-ben távozott Nyugatra, hosszabb ideig Brazíliában dolgozott, majd Portugáliában telepedett le, jelenleg München közelében él. Tanulmányai az Új Látóhatárban és a Katolikus Szemlében jelennek meg, elsősorban a romániai magyarság társadalmi helyzetével és művelődésével foglalkozik. Erdély változása (München 1975, második, bővített kiadás 1976) című könyvében széles körű kutatómunkával dolgozta fel a romániai magyar nemzetiség jogi és társadalmi helyzetét, népesedési viszonyait és kulturális életének eredményeit. Hatalmas anyaggyűjtő munkát végzett, forrásai között szerepet kapott szinte a teljes romániai magyar könyv- és sajtó-{399.}anyag, különösen a hatvanas évek végén megélénkülő irodalom- és művelődéstörténeti kutatómunka számos eredménye. Emellett mozgósítani tudta a nemzetiségi irodalom, közírás és tudományosság korábbi hozadékát is, a jelen helyzet leírását és elemzését általában a történelmi előzmények ismertetése vezeti be. A nemzetiségi élet és kultúra folyamatainak mérlegelése tárgyilagos józanságot követel, Illyés Elemér munkájában kétségtelenül – a nagy anyagismeret mellett – ez a tudományos elfogulatlanság jelenti a legnagyobb értéket. Távol áll a nacionalista jellegű történetírás és publicisztika előítéleteitől, mítoszaitól. Tárgyilagos módon, sőt az erdélyi magyar irodalom liberális hagyományain nevelkedett tudós rokonszenvével ismerteti a román művelődés eredményeit is. Meggyőződése szerint az erdélyi együttélésnek az ott élő népek testvéri együttműködése lehet a legbiztosabb záloga. Ennek a munkájának német és angol nyelvű változata is megjelent Nationale Minderheiten Siebenbürgen im Wandel (Wien – Stuttgart 1981) és National minority change in Transylvania (New York 1982) címmel.