| Illyés Elemér (1919–) | TARTALOM | Csiky Ágnes Mária (1918–) |
Nagy Kázmér az Új Nemzedék és a Nemzeti Újság körében kezdte újságírói pályáját. A háború alatt részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban, s Lengyelországban dolgozott haditudósítóként. A felszabadulás után a miniszterelnökség sajtóosztályának volt a titkára, majd a Közgazdaság című lap segédszerkesztője. 1948-ban emigrált, két évig Ausztriában élt, majd Ausztráliába vándorolt ki, s innen 1968-ban tért vissza Angliába, ahol a BBC munkatársa lett. Ausztráliában kiadta és szerkesztette előbb a Dél Keresztje, majd a Független Magyarország című lapokat. Rendszeresen foglalkozott a magyar-angol történeti kapcsolatokkal, e tárgykörből jelent meg Skócia pannóniai királynéja (München 1971) című könyve.
A legnagyobb feltűnést és a legszenvedélyesebb vitát az Elveszett alkotmány (München 1974) című emigrációs "helyzetértékelése" keltette. Alcíme szerint a könyv "Vázlat az 1944 és 1964 közötti magyar politikai emigráció kialakulásáról". Ebben hatalmas anyagra építve igyekszik megfogalmazni a nyugati magyarság önszemléletét. Történeti tudatát mindenekelőtt Kemény Zsigmond, Eötvös József és Deák Ferenc nézetei befolyásolják, ezek szellemében bizonyítja, hogy az emigráció voltaképp egy történeti önvizsgálat szükségszerű konzekvenciája. Részletesen nyomon követi könyvében azt a folyamatot, ahogy az eleinte talajtalan emigránsok beleilleszkednek az új körülmények közé, s új életcélt találnak maguknak. Az emigráció legértékesebb részének a "több ezer főre becsülhető" főiskolásokat tartja, akik "nem kerültek a politikai emigráció uszályába", s az új nyelvet elsajátítva is megmaradtak "magánmagyar"-nak.
Nagy Kázmér részletesen elemzi a nyugati emigráció nemzedékeit és rétegeződését. Leleplezőek azok a sorai, melyek a jobboldali csoportok és szervezetek olykor élclapba illő hiú reménységeiről, propagandájáról szól-{400.}nak. Legfontosabb felismerése az, hogy a magyar politikai emigráció sosem rendelkezett önálló arcéllel, csak a nagyobb, világpolitikai játszmák egy-egy sajátos állásánál támaszkodtak rá, s a nagy többség keserű kiábrándulással eszmélt arra, hogy azok a jelszavak, melyet az élelmesebbek, a politikai szereplést vállalók helyette megfogalmaztak, jóvátehetetlenül kor- és időszerűtlenné váltak. Bár Nagy Kázmér is illúzióval szemléli a történeti fejlődést, könyve már csak anyagának gazdagsága miatt is jelentékeny munka, amely rendkívül sokat árul el az emigráció helyzettudatáról és önértékeléséről.
Az ötvenes évek elején az Ahogy Lehet köréből indult Csiky Ágnes Mária, Leszlei Márta és Arnóthy Kriszta.
| Illyés Elemér (1919–) | TARTALOM | Csiky Ágnes Mária (1918–) |