Ferdinandy György (1935–)

Ferdinandy György Budapesten töltötte ifjúságát, 1956-ban távozott Nyugatra, a strassbourgi és párizsi egyetemen tanult. 1964-ben a Puerto Ricó-i San Juan egyetemének tanára lett, 1973-ban ismét Franciaországban telepedett le. 1962-ben adta közre Látószeműeknek című művét, ezt követték 1965-ben Futószalagon, 1970-ben nemezió gonzáles egyetemi tanár beszéde a fekete erdő állataihoz, végül 1975-ben Valenciánál a tenger című prózakötetei. Francia nyelven is jelentek meg regényei és elbeszéléskötetei (Ile sous l'eau, Famine au Paradis, Le Seul jour de l'année; Chica, Candine, Cali, trois filles dans le monde), ezek révén több francia irodalmi díjban részesült. Mint irodalomtörténész forrásértékű tanulmányban dolgozta fel Remenyik Zsigmond dél-amerikai emigrációjának történetét és spanyol nyelven írott műveit (L'oeuvre hispano-americaine de Zsigmond Remenyik, 1969). A Magyar Műhelyben és az Új Látóhatárban közli írásait.

Írói pályáját versekkel, karcolatokkal és tárcanovellákkal kezdte, egyéni hangját nemezió gonzáles egyetemi tanár beszéde a fekete erdő állataihoz című kötetében találta meg: a modern nyugat-európai áramlatok, kivált a szürrealizmus és a francia "új regény" vívmányait használja fel. Szabadon váltogatja az idősíkokat, a valóságos és álomszerű motívumokat, narrációját a költői jellegű leírás és a gyorsan pergő abszurd párbeszéd szabja meg. Történeteit budapesti, elzászi és Puerto Ricó-i emléktöredékek szövik át, szívesen él a fantasztikum és az esszéisztikus kommentár lehetőségeivel. Élénk színekkel festi le egzotikus környezetét (Egy nap a szigeten), iróniával szemléli a nyugat-európai életet (Szabálytalan szerelem), s elégikus hangon búcsúztatja ifjúságát (Helyzetjelentés félúton). Corrida című elbeszélésében a valóságos és a jelképes mozzanatok merész vegyítése által fejezi ki a száműzetés tragikus következményeit. Valenciánál a tenger című kötetében erős sodrású prózaverseket és kísérletező jellegű szövegeket közölt.