Márton László (1934–)
Márton László Budapesten született, a Színházművészeti Főiskola dramaturg tanszakán és a bölcsészeti karon tanult. Első novellája az Új Hangban látott napvilágot (Repülősdi). 1956 őszén került Angliába, az oxfordi egyetem hallgatója lett, szerkesztette az Eszmélet című rövid életű folyóiratot. Később Párizsban telepedett le, a Sorbonne-on szerzett közgazdasági doktorátust. 1962-től 1973-ig a Magyar Műhely egyik szerkesztőjeként tevékenykedett, itt és a Látóhatárban jelentek meg írásai. Személyes hangú, vallomásos elbeszélésekkel kezdte pályáját (Édesapám árnyéka, Harmincnyolc perc az életemből). Kifejezésmódjára később a szürrealizmus és a francia "új regény" hatott: álomszerű, nemegyszer groteszk vagy erotikus képekben ábrázolja alakjainak tudatfolyamát, illetve a külső világ kaotikus jelenségeit (Fertőn innen, Fertőn túl; Siralomház, A gyö-{440.}nyörelven túl). Jelentékeny nyelvteremtő képességgel ültette át nyelvünkre James Joyce Finnegans Wake című művének néhány részletét. Mint tanulmányíró a többi között Kassák Lajos, Füst Milán, Örkény István és Cs. Szabó László munkásságával foglalkozott.