| Irodalom | TARTALOM | Regényes legendák |
FEJEZETEK
A magyar nyelvű kódexek irodalmi szempontból legértékesebb anyagát a különböző típusú prózai elbeszélések alkotják. Kegyes olvasmányként régebben is írtak és fordítottak már nálunk elbeszélő jellegű vallásos irodalmi műveket, ezek azonban – minta korábbi "vita"-vagy"erénykatalógus"-típusú legendák tanúsítják – igen tartózkodóak voltak a képzeletre ható, a fantáziát megmozgató elemek alkalmazásában. A középkorvégi kolostori irodalom munkálói viszont már kénytelenek voltak az emberek világi érdeklődésével is számolni, s nemcsak a prédikációkat töltötték meg szépirodalmi betétekkel, hanem a szerzetesek és apácák kezébe is nagy számban adtak szórakoztatva tanító – vagy inkább az oktatás ürügyén szórakoztató – olvasmányokat. Ez pedig akaratlanul is a világi elem benyomulásával járt együtt, mert keleti regék, görög mondák, római történetek, lovagi elbeszélések, középkori látomások, apokrif iratok (az egyház által nem szentesített bibliai könyvek), csodáktól övezett aszkétaéletek, vallásos hiedelmek, világi szellemű népmesék – mind betölthették a kegyes olvasmánynak vagy a prédikációk, traktátusok fűszerének szerepét, ha valamelyes vallásos vagy erkölcsi tanulságot lehetett belőlük kiolvasni. A történeti tényekhez, való több-kevesebb igazodás igénye, mely a magyar szentek legendáiban vagy a Margit-legendában még határozottan megfigyelhető volt, ezekben a regényes-novellisztikus történetekben már teljesen hiányzik. Egy nemzetközi vallásos-szórakoztató irodalom termékeinek a magyar kódexekbe való benyomulásáról van szó; valamennyit latinból fordították, közkedvelt nemzetközi kompendiumok nyomán.
| Irodalom | TARTALOM | Regényes legendák |