4. A HŐSI ÉNEK

FEJEZETEK

Az epika legősibb típusai mitikus történetek lehettek természetfeletti erőkről, a közösség, a nép őseiről. Kezdetben ezeknek sem lehetett állandósult szövegük s a primitív népek folklórja alapján feltehető, hogy eleinte rövid prózai mondák, mesék formájában élhettek. Az őstársadalom fejlettebb, patriarchális fokán megjelent azonban az epikus ének is, melynek már kötött, tovább hagyományozódó, bár folyton variálódó és megújuló szövege volt. Fennmaradásának így sokkal jobbak a feltételei, mint az ősi lírának, többet is tudunk róla. Az ősi verses epika általában istenekről vagy hősökről szólt, mivel pedig a kereszténység tűzzel-vassal irtotta a pogány vallást, ősi mitológiai tárgyú énekeknek még nyoma sem maradt. A hősi ének azonban a közösség történetének élő emlékezete volt, termékeit mint forrásokat nem nélkülözhette a meginduló keresztény történetírás sem. A kereszténység első századainak krónikái s részben legendái szép számú hősi ének témáját, meséjét őrizték meg, sőt olykor a latin szövegen még a magyar ének stílusa, képszerűsége is átcsillan. A magyar folklór azonban, sajnos, egyetlen ősi epikus éneket sem tartott életben, bár népballadáinkban találhatók az európai folklórban teljesen elszigetelt, viszont a szibériai török népek költészetében általánosan elterjedt olyan motívumok és jelenetek, melyeket az ősi magyar epika törmelékeinek tekinthetünk. A hősi elbeszélő költészet virágzása egészen a 12. század végéig tartott. Anonymus tanúsítja, hogy a joculatorok énekei és a parasztok meséi még 1200 körül sem engedték feledésbe merülni a régi magyarok tetteit. A 11–12. századi krónikafeljegyzések pedig arról tanúskodnak, hogy a joculatorok az első keresztény királyok és hősök cselekedeteit szintén az ősi epika hagyományai szerint öntötték énekbe. A regösök-joculatorok hősi énekei már a szó igazi értelmében költészetnek számítanak: a megtörtént eseményeket költői-{25.}leg formálva, művészi átszíneződéssel komponálták énekké. Ezért írja Anonymus, hogy a magyarság ezekből csak "mintegy álomban hallaná" származását és hősi cselekedeteit. Forrásértékén túl éppen ez az álomnak tűnő költőiség teszi az ősi magyar epikát – még elveszett voltában is – oly becsessé.