| Irodalom | TARTALOM | A történetírás |
FEJEZETEK
A modern tudomány a reneszánsz korban kapta meg új alapjait, a feltörekvő polgárság igényei szerint régi tudományágak újultak meg, s újak jöttek létre. Az értelmiségi emberideál: a homo doctus, azaz a tudós. Még a költőtől is tudós voltát kérik számon, ennek megnyilvánulását keresik költészetében. A külföldi egyetemeken végzett magyar humanista értelmiségi réteg kulturális eszményei sem mások, érdeklődési köre rokon a külföldiekével, olvasmányai – mondhatni – a korabeli tudományok egészére kiterjedtek. Művelni azonban csak azokat a tudományágakat művelték, melyeket az elmaradt hazai feudális viszonyok, hivatásuk és szabad idejük megengedtek, illetve – ritkább esetben – megkívántak. Hiányzott ugyanis a humanista tudományos alkotás igazi melegágya, a hazai egyetem, hiányoztak a professzionátus magyar humanisták. Mi sem jellemzőbb: legtöbbjük úgynevezett tudományos munkássága egyetemi éveikre esik. Erőteljesen érdeklődtek a filozófia, valamint a természettudományok iránt, aktívan azonban nem művelték, kivéve Janus Pannoniust, amennyiben Plotinosz-fordítását alkotó filozófiai tevékenységnek minősíthetjük. A történetírás iránt megvolt az igény, nagy volt az érdeklődés, erre azonban hiányzott a megfelelő ember, s ezért hivatásos olasz humanistával kellett a magyar történelem korszerű feldolgozását elvégeztetni. Jelentős hazai kezdeményezések és eredmények csupán a jogtudomány, illetve a filológia területén születtek.
| Irodalom | TARTALOM | A történetírás |