{388.} 50. A HISTÓRIÁS ÉNEK (TUDÓSÍTÓ ÉNEKEK)

FEJEZETEK

A históriás ének (a 16. században így nevezték nemcsak a történeti, hanem a novellisztikus, regényes, mesés, mondai, sőt vallásos, bibliai elbeszélő témájú éneket) új, sajátosan 16. századi műfaj. Virágkora az 1530-as évek végétől a század utolsó évtizedéig tart. Legrégibb ismert emlékei (Tinódi, Istvánfi, Batizi szerzeményei 1539–40-ből) már teljesen kész, kiforrott alakjában mutatják be a műfajt. A szerzők az ország távol eső vidékein, egymásról mit sem tudva, szinte egyidejűleg írták fennmaradt énekeiket, ami csakis úgy volt lehetséges, ha az énekfajta kialakulása legalábbis egy-két évtizeddel korábban megkezdődött. Fejlődése meglepően gyors és nagyarányú volt. Elterjedésének, rendkívüli közkedveltségének oka, hogy az írásbeliségbe átfejlődő vezető társadalmi rétegek irodalmi igényéhez alkalmazott tipikusan átmeneti műformaként jelentkezett. Irodalmi műveltség és ízlés közvetítője volt az írástudatlanok számára, de ugyanakkor a műveltebbek olvasmányigényének kiszolgálója is.

A históriás ének a naiv epikához viszonyítva – amennyire az utóbbiakról a középkori adatok tájékoztatnak – mást, újat főképpen felfogásban, tartalomban, témában hozott. Kitágult az énekek tárgyköre, s ami ezzel együtt járt: eszme- és gondolatvilága. A históriás énekszerzők a hazai eseményeken kívül, irodalmi ismeretek révén az antik és nyugati profán irodalomból merített világirodalmi témák feldolgozásával szélesítik ki a műfaj horizontját. Első megnyilatkozásuktól kezdve gazdagabb és változatosabb, az időszerű politikai, vallási, társadalmi harcokba aktívan belekapcsolódó, a modern reneszánsz életfelfogáshoz mind közelebb kerülő témákkal jelentkeztek. Énekeik célját, mondanivalójuk tendenciáját tekintve is egy új világ hirdetői. Mindig aktuális vallási, politikai, erkölcsi tételek igazolását tűzték ki célul, s ezek elfogadására, megvalósítására buzdították, mozgósították közönségüket. A Mohács utáni évtizedek vallási-ideológiai forrongása, a társadalmi-erkölcsi reformtörekvések, a politikai pártharcok s a három részre szakadt ország újraegyesítésének vágya, valamint a törökellenes összefogás szervezése, csupa olyan érdek, mozgalom, amely a históriás éneket mint hatásos irodalmi propaganda-műfajt igyekezett saját szolgálatában felhasználni.

A históriás ének tárgykörét tekintve igen változatos, széles skálájú műfaj. Énekei nagy általánosságban négy fő témakör szerint oszlanak meg: vallásos históriák, tudósító énekek, krónikás énekek és regényes históriák. Időben legkorábban – talán még a középkor utolsó évtizedeiben – a legutóbbi típus jelentkezhetett. A reformáció hatására azonban hamarosan a vallásos históriák kerültek túlsúlyba (amelyekről a reformáció irodalma keretében volt szó); ezek mellett a tudósító énekek alkották eleinte a második nagyobb számú csoportot; míg a harmadik és negyedik tárgykörhöz tartozó krónikás, illetve regényes históriák látszólag egyelőre háttérbe szorultak.