Valkai András

A Báthoriakkal is rokoni kapcsolatban álló Valkai András (1540–1587), az erdélyi fejedelmi ítélőtábla bírája, még az 1560-as évek közepén kezdhette meg históriás ének-szerzői munkásságát. Sokat olvasó, történeti érdeklődésű ember volt, aki olvasmányaiból kitűnő érzékkel választott ki néhány érdekkeltő regényes témát énekei számára. Különösen három mondává alakult történet feldolgozásával lett nevezetessé. Ezek közül az első az utóbb Katona József tragédiájával híressé vált Bánk bán históriája (1567) volt. A kerek, jól szerkesztett történetet Bonfini elbeszélése alapján foglalta énekbe Valkai. A felesége elcsábításáért a királynén bosszút álló Bánk históriájának ez az ének volt első magyar nyelvű irodalmi feldolgozása. Rendkívüli népszerűségét bizonyítja, hogy még a 16. században 27 év alatt hat kiadást ért. Oktató célzata: óvás a bajt keverő szerelmi szenvedélytől, intés a tiszta életre, – nem zavarja meg tömör, jól folyó előadását.

Több magyar tárgyú regényes históriát Valkai, úgy látszik, nem írt, de megénekelt még két izgalmas idegen témát. Az egyikben János pap csodálatos keleti birodalmáról, annak mesés történetéről, népének különleges szokásairól, utópisztikus világáról számolt be Jean Maundeville 14. századbeli liège-i orvos útleírása és Paulus Jovius olasz humanista történeti műve alapján (Cronica, melyben megirattatik Prister Johannis, azaz a nagy János pap császárnak ... birodalma, 1573). A boldogság távoli országáról és János papról elterjedt hazai mendemondák, szólások mind Valkai énekére vezethetők vissza, ami arra vall, hogy ez az éneke is közkedvelt volt. A másik idegen tárgyú éneke a longobárd királymondákból merítette témáját. A Historia, ének szerént szerezve az longobárdusok tized királyáról Andoinusról és annak fiáról Alboinusról (1579) című történet drámai feszültséggel telt elbeszélés Alboinusról és a legyőzött gepida király lányáról, Rosamundáról. A költői hangulatú históriát Paulus Diaconus 10. századbeli longobárd történetéből vette át Bonfini, s az ő nyomán verselte meg Valkai András. Rosamunda alakjában az asszonyi gonoszságot és annak bűnhődését példázza.

Valkai e három regényes színezetű énekén kívül írt még más történeti vonatkozású énekeket is. Ezek közül A két Barbarossa-testvér krónikájában (1571) V.Károly császár hadjáratait beszéli el a görögből törökké lett tengeri rablók földközi-tengeri rémuralma és afrikai birodalma ellen. A török terjeszkedés félelmetes méreteit felidéző mű forrása Paulus Joviusnak már említett törté-{403.}neti munkája volt. Ezen egykorú világtörténeti eseményről szóló énekét jóval megelőzve, Valkai egy alighanem több részből álló átfogóbb Magyar krónikát is írt, amely elveszett. Sűrűn hivatkozik azonban rá Az magyar királyoknak eredetekről és nemzetségekről (1567) című genealógiai énekében, amely János Zsigmond-párti politikai tendenciájú mű, annak bizonyítása, hogy a Szapolyai-utód az Árpád-ház vér szerinti sarja.

Valkai három regényesbe hajló históriájában olyan európai hírű költői témákkal ismertette meg közönségét, amelyek a 16. században nyugaton is időszerűek voltak. Elsősorban a tárgy, a történet, az események érdekelték, fő célja a gyönyörködtetés volt, az egy-két sorra zsugorodó tanulság már észrevétlenül simul bele az elbeszélésbe, legfeljebb egy árnyalattal hangsúlyosabbá teszi a témából magából áradó hatást.