| Irodalom | TARTALOM | Házas-énekek |
FEJEZETEK
A deák-irodalom a históriás ének mellett a lírának is új válfajait fejlesztette ki. Líra és epika határai, amint erre már utaltunk, sokkal elmosódottabbak voltak, mint ma, s ennek megfelelően nagyszámú átmeneti típussal találkozunk a két műfajt már tisztán képviselő énekek mellett. E lírai énekirodalomnak alkalmi jellege talán még szembeszökőbb, mint a históriás éneké, hiszen a szerzők ez esetben sem poéták, legfeljebb ilyen hajlamú prédikátorok, iskolamesterek, deákok, polgárok, énekmondók, hegedősök s énekes kedvű főurak. A rövid életű és rövid terjedelmű énekekből kevés maradt fenn, hiszen könnyen terjedtek szóban is, ritkábban jegyezték le ezeket, mint a nagy terjedelmű epikus énekeket, – újabb szerzemények pedig elfeledtették a régebbieket. A lírai fajtából is éppen ezért inkább a terjedelmesebbek maradtak meg, a kisebbekből jóformán csak a véletlen őrzött meg egy-egy hírmondót. A legtöbb fennmaradt lírai jellegű ének különböző elemeket egyesít, műfajok, típusok szerinti osztályozásuk ezért következetesen nem oldható meg. Nagy általánosságban házas-énekekre, alkalmi oktató-mulattató versekre, szatírákra és hegedős-énekekre oszthatjuk őket, bár ezek a csoportok korántsem választhatók el egymástól élesen. Ezeken kívül vannak még a szerelmes versek, "virágénekek", – de az ezekből az évtizedekből fennmaradt egy-két emlékükről ebben a fejezetben külön nem szólunk, rájuk a következő periódus megfelelő fejezetében, a reneszánsz szerelmi líra kialakulása kapcsán térünk majd vissza.
| Irodalom | TARTALOM | Házas-énekek |