22. A PRÉDIKÁCIÓ

FEJEZETEK

A kolostori olvasmány és tömegpropaganda kettős igényét egyszerre kevés műfaj elégítette ki oly maradéktalanul, mint a késő-középkori prédikáció. Az egyházi beszéd korábbi típusai közül a tudós papi hallgatósághoz intézett, dogmatikai kérdéseket fejtegető vagy vitatételeket boncolgató sermo ad clericos elvesztette már létjogosultságát: az új tudományos megfontolások már nem kényszerültek egyházi műfajok keretei közé. Annál nagyobb fontossága lett viszont a világiak, laikusok számára írt beszédeknek, hiszen az egyház számára a szónoklat volt az az eszköz, amellyel a leginkább hatni tudott egyre ingadozóbb híveire. Míg régebben az egyház megelégedhetett azzal, hogy a nép meghallgatja a prédikációkat s tekintélyi alapon eleve tudomásul veszi azt, addig most már – élet-halál harcban állva az eretnekségekkel, a reneszánsz életfelfogással, majd a kezdődő reformációval – törekednie kellett a tömegek meggyőzésére, mondanivalójának elhitetésére is. A külsőségek, a szónoki rutin, a tömeg érzelmeire és indulataira építő hatásvadászó fogásolt – melyeknek különösen a ferences hitszónokok voltak birtokában – a siker fontos feltételei lettek. Kiváló szónok, mint például Kapisztrán János esetében, sokszor nemcsak a templom, hanem a szabad tér is kevésnek bizonyult az érdeklődők seregének befogadására. Az előadásmód mellett azonban a tartalom sem volt elhanyagolható. Gondoskodni kellett a gyakran nehezen érthető vagy a józan észnek nagyon is ellentmondó vallásos tételek világos, a tanulatlanok számára is közérthető, szemléletes megfogalmazásáról. Erre azonban a papok és szerzetesek közül csak kevesen voltak alkalmasak, elengedhetetlenné vált ezért beszédminta-gyűjtemények írása és kezükbe adása. Az így keletkező hatalmas latin prédikációs-kötetek már kifejezetten az anyanyelven való tolmácsolást szem előtt tartva készültek, tekintetbe véve a tömegek ízlését, az őket izgató, időszerű problémákat is. Ezek a népszerű prédikációk kiválóan alkalmasak voltak szerzetesi olvasmány céljaira is, hiszen az apácák szellemi színvonala nem különbözött a tanulatlan világiakétól; az alapvető vallásos tudnivalókat ők is a legkönnyebben ezen a bevált népszerűsítő formán, műfajon keresztül sajátíthatták el. Ennek köszönhetjük, hogy magyar nyelvű kódexeink a latinból fordított prédikációk közül soknak szövegét megőrizték.