Kemény János

Az önéletrajz-szerű barokk emlékirat terén – Veresmarti Mihály még átmeneti jellegű művét nem számítva – Kemény Jánost (1607–1662) illeti meg a kezdeményezés érdeme. Neveltetését Bethlen Gábor fényes udvarában kapta, {211.} ideálja élete végéig a nagy fejedelem maradt. Politikai és katonai pályafutása I. Rákóczi György uralkodása alatt bontakozott ki, akit ő segített legerélyesebben a trón elfoglalásában, mert benne látott legtöbb biztosítékot a bethleni politika folytatására. Rákóczi sohasem hálálta meg Kemény János segítségét, sőt egész életében gyanakvással figyelte a népszerű hadvezér és politikus minden mozdulatát, s e gyanakvást fia is átvette. Kemény 1657-ben közvetlen áldozata lett II. Rákóczi György könnyelműen indított lengyel hadjáratának, a krími tatárok fogságába került, s innen csak 1659-ben szabadult. II. Rákóczi György halála után úgy vélte, hogy a végromlásra jutott Erdély szabadítására kell sietnie, elvállalta a fejedelemséget, s a német segítségtől cserbenhagyva, hősi küzdelem során a török ellen vívott nagyszőllősi csatában esett el.

Kemény János nagy formátumú és képességű politikus volt, de bár a fejedelmi trónig emelkedett, tevékenységét mindig sikertelenség kísérte. Nagy történeti és külpolitikai tájékozottsága, Bethlen Gábor példája, Machiavelli műveinek ismerete az abszolutizmus korszerű rendszere felé vonzották. A szerencsétlen történeti körülmények azonban még tervei, koncepciója kialakítását sem tették lehetővé. Íróvá sem a nagy célok érdekében való erőfeszítések, hanem a korán bekövetkező katasztrófák és kudarcok tették. 1657-ig irodalmi munkássága csaknem jelentéktelen, művei túlnyomó többségét 1657 és 1659 között, bahcsiszeráji fogságában írta. Ez a sajátos körülmény eleve meghatározta munkásságának sajátságait, új színekkel gazdagítva a főnemesi-udvari irodalmat.

A szenvedők vigasztalására állította össze Gileád balsamuma (Sárospatak 1659) című kötetét a zsoltárok és Jeremiás siralmai szövegéből, hozzájuk csatolva a rabok számára írt imádságát. Ez a körmondatokban ünnepélyesen hömpölygő, hazafias pátoszú fohász az írónak és sorstársainak mélyen emberi, megrendítő jajkiáltása. Számtalan kéziratos másolatban elterjedt röpirata, a Ruina exercitus Transylvanici (Az erdélyi hadsereg pusztulása), (1657) a magyar nyelvű politikai publicisztika érdekes alkotása. Míg Zrínyi hasonló írásaiban vitatkozik, lelkesít, mozgósít, Keménynek az önigazolásra, saját felelősségének tisztázására kellett törekednie. Röpirata emiatt higgadtságra, tárgyilagos elbeszélésre és érvelésre törekszik, de emögött ott érezzük a védekező pozícióba szorított széles látókörű politikus visszafojtott személyes indulatait. A politikai publicisztika őnála is gyakran a levélformát öltötte magára. Fogságában és fejedelemsége alatt széles körű politikai levelezést folytatott, s leveleinek egy része kétség kívül nemcsak a címzettnek, hanem a nyilvánosságnak is szólt. E levelek magas hangvétele, szónokias pátosza Eszterházy leveleinél érettebb és művészibb fokon, Zrínyi levélíró művészetét is itt-ott megközelítve, juttatják érvényre a barokk stílust; Bethlen Gábor politikai leveleinek jól megfigyelhető hatása ugyanekkor e stílus erdélyi válfajának kialakulását segítette elő. Irodalmi érdekűek Kemény magánlevelei is, főleg az új menyasszonyához, Lónyay Annához – fogsága idején – írottak. E zaklatott lelkiállapotot tükröző, s a már korosodó férfi érett szerelmét kifejező levelekben spontán módon megcsillan olykor az a stíluskészség, amely egy évszázaddal később Mikes leveleiben érik majd tudatossá.

{212.} A rabság lelkivilága, kényszerű tétlenség, önvizsgálat, messzetekintő politikai tervek, a nagy történelmi események személyes átélése indították főművének, Önéletírásának (1657–1658) megírására. Korának egyik vezető politikusa és hadvezére lévén, a köz- és magánélet rajza szorosan összefonódhatott művében. A hangsúly azonban még a korra, a kortársakra, a történelemre esik, szemben Bethlen Miklós Önéletírásával és Rákóczi Vallomásaival, melyek a személyes elemet már túlsúlyra juttatták, s az önelemző vagy gyónó formát választották. Visszaemlékezései a század elejéig visszanyúlnak, emlékirata középpontjában azonban Bethlen és I. Rákóczi György kora áll, ez utóbbi halálával pedig a mű megszakad.

A történelmi jelenségeknek ez az előtérbe állítása azonban a legkevésbé sem krónikás hajlamból vagy történetírói ambícióból származik. A fejedelemség tervét szövögető Kemény a lehetőségeket, a történelmi adottságokat és saját alkalmasságát akarta mérlegre tenni, s nem mások, hanem önmaga számára tisztázni jövője távlatait. Innen ered kérlelhetetlen őszintesége másokkal, de önmagával szemben is. Ugyanakkor érzi, hogy egyre vészesebben fut ki lába alól az idő, él benne a félelem, hogy talán már elkésett, s a közelgő nagy alkalom későn jön. Ezekből a pszichikai adottságokból következik a rezignált kiábrándultság és nagy akaraterő küzdelméből fakadó fanyar látásmód, a metsző, hideg tónus, mely művét jellemzi. Kemény Önéletírásának ez a sajátos stílusa lehetővé teszi, hogy előadása nagyobb szenvedélyhullámok nélkül gördüljön előre, elfedve, s kíméletlen ítéletei, szarkasztikus leírásai mögé bújtatva a lelkében feszülő indulatokat.

A személyes indíték és cél miatt nem is szánta kiadásra írását; ez politikai tervei miatt is lehetetlen lett volna, hiszen minden időszerű politikai számítást figyelmen kívül hagyva mondott kegyetlen bírálatot számos kortársáról. Az utókor befolyásolására azonban már törekedett, teljes címszövege szerint "kedves atyámfiainak és gyermekimnek emlékezetül hagyásra" írta memoárját. Célját el is érte: Bethlen államférfiúi nagyságának első meggyőző bemutatását, másrészt az öreg Rákóczi kicsinyes, fösvény, furfangos, gyanakvó alakjának képét ő hagyományozta a későbbi századokra. A két nagy előd értékelésében a személyes tapasztalatokon túl Machiavelli – és talán Zrínyi – elméleti szempontjai is irányították. Bethlen és I. Rákóczi György szembeállítása erősen emlékeztet Zrínyinek Mátyásról és III. Frigyes császárról adott összehasonlítására; s miként ez utóbbiról Zrínyi, úgy Rákócziról Kemény is csak annyi jót tud mondani: "egyébiránt jámbor."

Kemény éles megfigyelő készsége és jellemző ereje más kortársainak rajzában is kiválót alkot: az ő tolla alatt elevenednek meg, kerülnek emberi közelségbe Pázmány Péter, Eszterházy Miklós, Péchi Simon, Kassai István, de nagyon gyakran érdekes kisemberek is. Tömör szókimondásával kitűnő a Gyöngyösi által hőssé magasztosított "murányi Venus" jellemzése és vitézi kalandjainak előadása: "Szécsi Mária, ki azelőtt ifiabb gróf Bethlen István felesége vala, azután Kun István, a rosályi, vötte vala, de azt odahagyá, színnel az is nékünk faveál vala ..., alattomban Filekből Szécsi Máriával Vesselényi Ferenc tractálván az levet összeszűrték, az asszony mulatásképpen kimenvén, az erdőben egymással szemben is lőttek; s időt s módot végezvén, az hagyott időben Szécsi Mária Illyésházit vendégelvén szolgáival együtt, s minden hozzátartozókat elrészegítvén, éjjel meghágatá az várat Vesselényivel (s ki tudja {213.} ha nem magát is) elegendő népet bocsátván bé. Akkor vötte eszébe az hízelkedő asszonyember szavainak s vendégségeinek gyümölcsét Illyésházi és emberei is, mikor az álomból felrázták, s így ő rajta onnan kiadván, az vár asszonyostól hűségestől tőlünk elesék." A szatirikus, néha ironikus hangnem, az éles eszű, csípős nyelvű magyar nagyúr fölénye minduntalan megnyilatkozik előadásmódjában. Rákóczi György 1644-es csúfos visszavonulását így jellemzi: "Azonban (= azonközben) az ellenség mind közelítvén, mi is nem tanálunk vala Markalf módjára, ütközetre való mezőt, csak előbb-előbb alányomakodunk vala előttök Rimaszombathoz."

A jól folyó elbeszélést olykor igen szép vagy szellemes leírások tarkítják, mint például egy lausitzi herceg lakomája vagy Radzivil litván herceg és Lupuj vajda leányának pompás menyegzője. Ez a részlet néprajzi szempontból is igen érdekes a gyönyörű moldvai táncok bemutatásával. A leíró, mesélő részekben Kemény a hosszadalmas körmondatokat alkalmazza, ezek időnkénti nehézkességét azonban az egyes jelenetek párbeszédekre bontott, drámai erejű megelevenítése szerencsésen ellensúlyozza.

Nagyszabású önéletírásával Kemény a magyar barokk irodalom egyik legfontosabb műfajának kezdeményezője lett. De többi írásaival is első képviselője egy igen fontos írótípusnak. Az önéletírás és a köré csoportosuló röpirat, imádság és levél lesznek később Bethlen Miklós és Rákóczi Ferenc irodalmi munkásságának is a megnyilvánulásai. Ezeknek a műfajoknak egymással szorosan összefüggő együttese a magyar barokk nagy politikus-írói számára alkalmas keretet tudott nyújtani mind az aktív politikai küzdelem tollal való szolgálatára, mind pedig a bukás után vagy a fogság alatt a nagy számvetés készítésére.