Kisebb filozófiai és pedagógiai művei

Apácai kisebb művei szorosan kapcsolódnak az Encyclopaedia célkitűzéseihez, részben annak előzményei, részben továbbfejlesztései. A még Hollandiában írt Magyar logikácska (Gyulafehérvár 1654) című kisebb munkáját Ramus nyomdokain haladva készítette, de forrása humanista példáit "szép, könnyű és többnyire gyermeki példákkal" cserélte fel, hiszen könyvét a gyermek I. Rákóczi Ferencnek ajánlotta. Ez volt Apácai első kísérlete a filozófia egyik ágának magyar nyelven való tolmácsolásában; az Encyclopaediában később ugyanazokat a logikai fejtegetéseket Amesius nyomán már bővebben adta elő. E kis tankönyv függelékeként jelent meg Joachim Fortius (1479 k.–1536) alapján írt Tanácsa. Ez Apácai legszebb magyar írása, s nevelői étoszát is ez sugározza legteljesebben. Fortiusnak, Erazmus barátjának 17. századi népszerűségére jellemző, hogy De ratione studii (A tanulás módjáról) című művét, melynek alapján Apácai is dolgozott, Comenius is kiadta (Sárospatak 1652). Apácai teljesen szabadon dolgozza át forrását, az önállóan alkalmazott párbeszédes forma pedig még inkább növeli eredetiségét. A Tanács a csüggedt diáknak szól, a tanulásra való felkészülés, a módszer és a tudományos anyag tekintetében kíván felvilágosítást nyújtani. Célja a gyengeség, a kishitűség eloszlatása, a nehézségekkel való szembenézésre, a nagy feladatok vállalására, a maradandó művek megalkotására való buzdítás. Mindez – akárcsak Zrínyinek {246.} – neki is személyes problémája, tárgyával ezért teljes mértékben azonosul, s ebből ered szenvedélytől fűtött stílusa. A meggyőződés heve, a nevelői lélek nehézségektől vissza nem riadó következetessége, sodrást, lendületet ad előadásmódjának. Retorikus próza ez a javából, antik tógában jár, mégis természetes és magyaros. Apácainak magasrendű műfordítói munkájához jóformán nincs szüksége idegen szóra. A Tanács logikai erejével, az olvasót magával ragadó stílusával méltán állítható Zrínyi prózai művei mellé; eszmei mondanivalója, erkölcsi pátosza pedig Kölcsey Parainesisének elődjévé avatja.

A latin nyelvű Disputatio philosophica de mente humana (Filozófiai értekezés az emberi értelemről), (Várad 1658) a magyarországi Descartes-irodalom egyik legjobb terméke. Fogarasi Mátyás, Apácai tanítványa adta elő mestere elnöklete alatt, s lényegében Regius alig rejtett materialista tételével vitatkozik, amely szerint a lélek csak a test egyik modusa, azaz megjelenési formája. Apácai – egyébként igen színvonalasan – a hagyományos egyházi álláspontot védi, s ezt Descartes-éval azonosnak tartja, szintén nem alaptalanul, mert a francia bölcselő óvatos taktikázással szembeszállt tanítványa, Regius téziseivel. E vitairat Apácai karteziánus ismereteinek komoly elmélyüléséről tanúskodik. Ebben jelenti ki, Descartestal együtt, hogy a biblia a nép nyelvén és értelmi színvonalán tanítja a dolgokat, s természettudományos megállapításai mindig a tapasztalattal ellenőrizendők.

Utolsó éveinek (1658–1659) tanító munkáját tükrözi a kéziratban maradt Philosophia naturalis (Kolozsvár, 2. sz. Akad. kt.). Ez a Magyar encyclopaedia filozófiai és természettudományi részeinek latin nyelvű átdolgozása, kibővítése és példákkal való megvilágítása. Különösen fontos a Descartes rendszerének mind alaposabb megértéséről tanúskodó filozófiai fejezet, és Apácainak a bibliai-teológiai felfogástól a következetesebb természettudományi szemlélethez való további közeledése. A mű vége felé a szerző makacs betegségéről panaszkodik, s ezzel indokolja egyes részek kidolgozatlan voltát.