| Irodalom | TARTALOM | Tótfalusi Kis Miklós |
FEJEZETEK
A közművelődés emelésének az a programja, amelyet Comenius és a puritánusok meghirdettek, s amelyet Apácai Csere János oly magas fokú eszmeiséggel képviselt, a század utolsó évtizedeiben, Erdély rohamos hanyatlásának időszakában sem merült feledésbe. Több kiváló, nagytudású férfi szentelte életét, szervező munkáját és tollát a tudomány népszerűsítése, a népművelés ügyé-{250.}nek. E századvégi kulturális munkásokat már kevéssé kötötte a puritánus mozgalom szigorúbb szelleme, teológiai fegyelme: akárcsak Apácai, nem vállalnak papi állást; minden erejüket világi hivatásuk mennél jobb betöltésére fordítják. Ezzel a fokozott laicizálódással és a széles körökben való népszerűsítő szándékkal függ össze, hogy irodalmi munkásságukban nem idegenkednek már a szépirodalmi műfajoktól, a verstől, a drámától. Hívei és örökösei Apácai ama felismerésének, hogy a tudományokat széles körökben csak anyanyelven lehet megismertetni, s e cél szolgálata munkásságuk legdöntőbb rugója. Nyelvi tudatosság tekintetében azonban még Apácainál is messzebb mennek: tudományos alapossággal igyekeznek megteremteni az anyanyelvi művelődés nyelvi feltételeit. S e téren oly eredménnyel munkálkodtak, hogy ha többi nagy tervük hajótörést szenvedett is, nyelvészeti munkásságuk túlélte a történelem megpróbáltatásait, alapja lett a magyar helyesírás, grammatika, szótár-irodalom későbbi fejlődésének.
| Irodalom | TARTALOM | Tótfalusi Kis Miklós |