| Irodalom | TARTALOM | A református iskoladráma |
FEJEZETEK
A 16. századi biztató kezdetek után a színjátszás a protestáns iskolákban elsorvadt, legalábbis adatok alig bizonyítják létezését. Különösen vonatkozik ez a református iskolákra s a magyar nyelvű iskoladrámára. A szigorú szakramentarizmusból kialakuló református egyház elítélte a komédiázást, a puritánus mozgalom pedig eleinte még határozottabban elutasította. A 17. század első felében ezért legfeljebb egyes evangélikus és unitárius latin nyelvű iskolai darabok bemutatásáról vannak szórványos adatok, de e színművek szövege sem ismeretes. Mindössze a névtelen Comico-tragoediáról sejthetjük, hogy nemcsak a század végén adták elő magyar diákok (1694-ben a szebeni magyar iskola növendékei), hanem előbb is, minthogy nyomtatásban már 1646-ban megjelent. A 17. század második felében az oktatás szükségletei s részben a jezsuita iskolai színjátszás példája, illetve ellensúlyozása az addig idegenkedő reformátusokat is az iskoladráma művelésére, életerős magyar nyelvű ágának kifejlesztésére ösztönözte. A protestáns iskolai színjátszás fellendülése s a jobb dráma-szövegek írása jórészt olyan tudós íróknak köszönhető, akiknek más irányú munkásságával az előző fejezetekben már találkoztunk.
| Irodalom | TARTALOM | A református iskoladráma |