{282.} 36. A KURUC NEMESI KÖLTÉSZET

FEJEZETEK

Zrínyi példájától és eszméitől ösztönöztetve, de saját belső fejlődésének eredményeként is, a protestáns nemesi réteg kialakította a magyar barokk költészetnek a főnemesi-udvaritól eltérő másik jelentős irányzatát. Miként az előbbi a reneszánsz kori udvari költészetnek, Balassi örökségének barokk módon való továbbfejlesztése volt, úgy a nemesség is korábbi költői hagyatékát építette tovább barokk stílusban. A nemesi költészet előzményei – hasonlóan a prózai publicisztikához – a század elejére, Bocskay és Bethlen korára nyúlnak vissza. Tematikai ősei, a hazafias és politikai versek többsége akkor még a népszerű versszerzés keretébe tartozott, a század második felében viszont ez utóbbi már erősen differenciálódott. A deákok, vitézek, a nép körében élő prédikátorok népszerű versszerzésétől elkülönült már ekkor a nemesség politikailag öntudatosabb, stílusban barokkosabb propagandisztikus-lírai költészete. E nemesi költői irány ízlésbeli elődjét Rimay és a körülötte kialakuló provinciális nemesi irodalmi kör sztoikus-manierista költészetében kereshetjük, sőt Rimay egy alkalommal megütötte már a század második felében virágzó érett nemesi költészet kurucos politikai hangját is. Ó szegény megromlott s elfogyott magyar nép ... kezdetű verse a barokk nemesi költészetnek mintegy bevezetője; e méltán nevezetes költemény sorai, képei, rímei a század második felében is minduntalan visszatérnek.

Az aktualitásokhoz szorosan tapadó barokk nemesi költészet első termékei Zrínyi haditetteihez, politikai terveihez, majd tragikus halálához kapcsolódnak. Az 1660-as években híven igazodva még Zrínyi politikai koncepciójához, egyaránt török- és németellenesek. A későbbi események sodrában azonban egyre inkább a németellenes kuruc tendencia lesz az uralkodó bennük. E viharos évtizedek nemesi versei szinte szeizmográf-szerű érzékenységgel követik a Habsburg-ellenes politikai mozgalom és a kuruc szabadságharc eseményeit, változásait. Időrendi egymásutánjuk híven tükrözi a nemesség érzelmeinek, magatartásának és ideológiájának alakulását.

Az irodalomtörténetírás korábban e verseket az ún. kuruc költészet nagy egységébe illesztette. Ez a Thaly Kálmán által létrehozott fogalom pusztán a politikai mondanivaló hasonlósága alapján vonta mesterségesen egy csoportba a magyar költészetnek az 1660-as évek elejétől az 1730-as évekig keletkezett nagyszámú termékét. Pedig e hét évtized németellenes, kuruc szellemű verseit nemcsak a különböző és egymással ellentétes osztálytartalmak bontják merőben különböző egységekre, hanem a sajátosan irodalmi összefüggések is lehetetlenné teszik, hogy ezeket egységes irodalmi áramlat termékeinek tekintsük. A "kuruc költészet" romantikus nacionalista kategóriájának mellőzésével ezért az alája sorolt verscsoportokat sajátos karakterük, társadalmi mondanivalójuk és osztályalapjuk szerint kell meghatároznunk. Ilyen értelemben a 17. századi protestáns-nemesi barokk irodalom részét alkotó hazafias-politikai versek együttesét joggal nevezhetjük kuruc nemesi költészetnek. Nemcsak a németellenes tendencia uralkodó volta miatt, hanem azért is, mert a kurucos nemesi versek sora 1690 táján nagyjából le is zárul, s már csak néhány akad a 90-es évekből. Ez a kuruc nemesi líra hangsúlyozottan osztály-költészet, s ezért nem a később kibontakozó szegénylegény-kuruc versekkel, hanem a nemesi irodalom egyéb ágaival s későbbi {283.} nem kuruc szakaszaival alkot szerves egységet. Az osztály-jelleg ékes bizonysága, hogy a labanc álláspontot megszólaltató néhány nemesi vers a frazeológia, érvelésmód, a "nemzet" és a "szabadság" jelszavaival való dobálódzás tekintetében mit sem különbözik kuruc ellenpárjaitól.

A nemesi kuruc versek tematikailag és műfajilag nehezen osztályozhatók. A politika, a harc, a vallás, a szerelem, a bölcselkedés, a személyes sors egyaránt megtalálható a nemesi költők témái között, e különböző elemek azonban ritkán válnak szét élesen. A vitézi, vallásos vagy bölcselkedő verseket egyaránt áthatják a politikai szenvedélyek, a legszemélyesebb kérdésekről való vallomások is többnyire közösségi, nemzeti távlatban jelentkeznek. Viszonylag leginkább a szerelmi tematika különíthető el, amihez az is hozzájárul, hogy a nemesség szerelmi énekei összemosódtak a legszélesebb körökben terjedő népszerű szerelmi énekköltéssel. Tárgyalásukra is éppen ezért ez utóbbival együtt a népszerű irodalom keretében kerülhet csak sor.

A műfaji keveredés még a tematikainál is nagyobb mérvű, amint ez már a barokkra egyetemlegesen jellemző. A barokk költők ez esetben is figyelmen kívül hagyták a poétika klasszikus szabályait, a formai fegyelem követelményeit. A mondanivaló és a szenvedély szabad, kötetlen, bár sokszor bőbeszédű és dagályos áradása szabta meg az egyes versek szerkezetét, keresztezve és egymásba olvasztva a korábbi magyar költészet számos verstípusát. Sőt nemcsak a hagyományos műfajok sajátos integrációja ment végbe, hanem egyes prózai, különösen a publicisztikai műfajok is megjelentek verses áttételben.