{301.} 38. A PRÓZAI ELBESZÉLÉS

FEJEZETEK

A 16. században a szélesebb nemesi és polgári közönség szórakoztató olvasmány-igényét elsősorban a verses históriák elégítették ki. A néhány 16. századi prózai elbeszélő alkotást (pl. Ponciánus históriája) újabbak nem követték a 17. század derekáig. A nemesség kulturális emelkedése tette újra időszerűvé és a nyomdászok számára jövedelmezővé prózai elbeszélések fordítását és kiadását a század második felében. A regényes prózai történetek, noha ismert szerzőik mind a nemességhez tartoztak és osztályuk igényeit tartották szem előtt, a polgárság ízlésének is megfeleltek, sőt a paraszti osztály olvasni tudó rétegében is elterjedtek. A széppróza lett ily módon a nemesi irodalomnak az az ága, amely a kor népszerű irodalmához közel került, sőt a későbbi periódusokban jórészt ez utóbbinak a részévé vált.

A 17. századi magyar regényes próza valamennyi terméke fordítás, még pedig középkori eredetű, Európa majd minden országában elterjedt szövegek nyomán. Miként az irodalom és a szellemi élet más területein is, a barokk kor emberéhez közel álltak a középkor irracionális-fantasztikus, kalandos regényei, elbeszélései, s így ezek fordítása szervesen beleilleszkedett a kor barokk irodalmának összképébe.