Petrőczi Kata Szidónia

Az első jelentős magyar költőnő, Petrőczi Kata Szidónia (1662–1708), a 17. századi kuruc nemesi mozgalom vezetőinek családjához tartozott. Apja, id. Petrőczi István, a kuruc bujdosók első vezéreinek egyike; anyja, Thököly Erzsébet révén unokatestvére az első kuruc fejedelemnek; bátyja, ifj. Petrőczi István pedig Thökölynek s Rákóczinak egyaránt tábornoka. A Wesselényi-összeesküvés bukása után Lengyelországban nevelkedett, majd Erdélybe kerülve Pekri Lőrincnek, Bethlen Miklós mostohatestvérének lett immár harmadik felesége (1681). A buzgó evangélikus asszonynak Pekri mellett zaklatott életsors jutott osztályrészül. Férje az el is nyert grófi cím reményében a katolikus vallásra tért át; boldogtalan házasélet és több gyermekének halála keserítették el éveit; mikor pedig Pekri a kurucokhoz csatlakozva, Rákóczi tábornoka lett, Rabutin őt vetette fogságba Szebenben. Hű maradva a családi tradíciókhoz rendületlen híve volt a kuruc szabadságharcnak. Jól írta róla Bercsényi a fejedelemnek, mikor Pekri hűsége kétessé vált: "Pekrin valóban búsulok, noha ebségét nem tudom ... felesége ki regnál rajta, okos, jó asszony, s jó lelkű s jó magyar fordít rajta." Miután fogságából szabadult, Rákóczi biztosított számára menedéket Huszton; élete utolsó éveit itt töltötte.

{354.} Petrőczi Kata protestáns buzgóságának három prózai vallásos mű köszönheti megszületését. Férje visszatérítése érdekében Johann Friedrik Mayer polemikus művét ültette át magyarra Pápista vallásra hajlott lutheránusok lelkek ismeretének kínja (H. n. 1690) címmel. Szebeni fogsága alatt készült első Arndt-fordítása, A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztő jó illatú XII liliom, (Kolozsvár 1705); a Jó illattal füstölgő igaz szív (Lőcse 1708) című második pedig "a Magyar Nemzet ellensége előtt való már negyedszeri bujdosásában" Huszton.

Csaknem félszáz költeményét saját maga írta össze kéziratban maradt énekeskönyvébe (MTAK). Verseinek jelentős része vallásos ének, a pietisztikus kegyes hangvétel azonban többi költeményén is érezhető. Istenes énekei részben német pietista versek fordításai, mint például az Oh mulandó s változandó az ember élete . . . kezdetű, mely a földi értékek múlandóságának barokk gondolatát tolmácsolja, de a pietista lelki önmarcangolás lesz úrrá szerelmi vívódásai során is ("Jaj, jaj szívem kínjai... Jaj, fáj szomorú szívem"; "Az ki sok sebeit jajgatva számlálja" stb.). A "keresztek zápora" hull rá, az örvénylő tenger mélységéből kivetett szívét pedig az "Ethna lángjai" mardossák. Az udvari poézis antik-mitológikus rekvizitumai (Párkák, "piruló Fortuna", Echo, Orfeus, Proserpina, a "Poklok királynéja" stb.) mellett a vallásos imaköltészetből ismert barokk csodavilág szörnyei (sárkányok, mérges viperák, skorpiók, szörnyeteg cethalak) népesítik be verseit. A korábbi periódus főnemesi költőinek alkotásaitól eltérően Petrőczi Kata költészetét modernebb feszültség és nyugtalanság járja át. A kegyes rajongásnak, a pietista önvallomásnak a szerelmi szenvedéllyel való ötvöződése új színt, szokatlan hangot hozott a magyar barokk lírába.

A szerelmes asszony bánata (Óh én reménytelen . . .), férje hűtlensége miatt való felindultsága (Az bolond szerelemben élőről ...), a boldogtalan szerelmes asszony vádoló és mégis ragaszkodó hangja (Óh kedves violám . . .) általa szólal meg először ritka érzékenységgel a magyar költészetben. A 17. század második felének a korábbi hagyományokhoz kapcsolódó más arisztokrata költőnői (Rákóczi Erzsébet, Eszterházy Magdolna) házasságuk boldogtalanságát a barokk udvari szerelmi líra sablonos elemeivel fejezték ki egy-egy fennmaradt versükben. Petrőczi Kata költeményeit a vallásos kegyesség korszerű irányai által kifejlesztett gazdagabb érzelmi életnek, a gyötrő szerelem sokkal mélyebb átélésének, a feldúlt lelki életnek finoman árnyalt rajza különbözteti meg azoktól.

Az állandó panaszkodás, ugyanannak a mondanivalónak a variálása egységes hangulatot biztosít lírájának, de ugyanakkor egyhangúvá is teszi azt. Költői eszközei sem túlságosan változatosak, noha a természeti képek szerencsésen frissítik fel költészetét:

Szánjatok, kősziklák! erdők, kies puszták

Bánkódjatok énrajtam!

Szánjatok meg, kérlek, mert jaj, búban élek

És ím, mire jutottam,

Mezők szép virági, vizek friss folyási,

Könnyezzetek énrajtam!

{355.} Jó formaérzékkel, könnyedén alkalmazza a különböző divatos versformákat, közöttük a Balassi-strófát. Nótajelzései is gyakran utalnak a nagy reneszánsz költő énekeire (Egy török nóta, Minden nap jó reggel), valamint a Balassi–Rimay istenes énekeinek kiadásaiban található más versekre (Forog az szerencse), s a kéziratos szerelmi költészet névtelen termékeire (Áldott vagy míhecske).

A költőnő egyéni panaszai mellett megszólal verseiben a hazája sorsán aggódó, a protestánsok erőszakos térítésén szomorkodó hazafi hangja is ("Megszűnt az ének szó Hallatik csak jaj szó, A mi utcáinkon"). A Habsburguralom "egyiptomi igájá"-ról emlékezik, s javai, birtokai elvesztésén kesereg Mi lelkünk világossága ... kezdetű versében, melynek alaphangja s némely gondolata ("Idegen nemzet van rajtunk Jaj igen sanyargattatunk") a Rákóczi-nótára emlékeztet.