| Irodalom | TARTALOM | A jezsuita történész-iskola |
FEJEZETEK
A késő-barokk jórészt még egyházi szolgálatban álló tudósainak munkásságával lényegében lezárul az egyházias és rendi tudományosság kora. A szerzők a vallással és a rendiséggel való nyílt szakítás nélkül, az előző periódus irányzatait folytatva, de elődeiknél jóval világiasabb szellemben, racionális kritikával, és a következő korszak polgári tudományát előkészítve művelték szakterületüket.
Munkásságukban a barokk enciklopédizmusnak legfeljebb annyi a nyoma, hogy még túlnyomórészt polihisztorok, és nem tudnak ellentállni a kísértésnek, hogy a rendelkezésükre álló ismerethalmazt az utolsó adatig közöljék; óvakodnak azonban az előre kiagyalt szerkezetektől, ezért írnak szívesen lexikonokat.
Vallási elfogultságból származó torzítással alig vádolhatók, de tárgyismeretüknek itt-ott megmutatkozó egyoldalúsága még elárulja, melyik felekezet művelődési hagyományából nőttek tudóssá.
| Irodalom | TARTALOM | A jezsuita történész-iskola |