Ájtatossági művek

Legelső munkái közül való az Imádságos könyv (Grác 1606). Megjelenése a nekilendülő katolikus kegyességi élet követelménye volt. Kiemeli ezt a Hethesi Pethe Lászlóné Kapi Annához intézett ajánlás: maga a Grácban időző úrasszony panaszkodott Pázmánynak, hogy nincs magyar katolikus imádságos könyv. A szerző arra törekedett, hogy szellemében és nyelvében egyaránt magyar hitbuzgalmi művet alkosson, mely minden tekintetben kielégítheti korának gyakorlati vallásos szükségleteit. Imáiba minduntalan benyomul a háborúk közt élő egykorú világ képe: a "közönséges jókért" való könyörgések között az első helyet az foglalja el, melyet akkor mondunk, amikor "hadakkal ostoroztatunk". Bibliás hangjával, az ószövetség és a zsoltárok stíluselemeinek felhasználásával ügyesen alkalmazkodik jórészt protestáns neveltetésű közönségéhez. Függelékében (Rövid tanúság, mint ismerhessék meg az együgyűk az igaz vallást) viszont dióhéjba szedett dogmatikát állít össze az ájtatoskodó hívek katolikus öntudatának növelésére. Az Imádságos könyv népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a szerző életében megjelent további három kiadása (1610, 1625, 1631) s az a tény, hogy Mihálykó János eperjesi evangélikus prédikátor protestánsok számára is kiadta, illetőleg anyagát részben átvette (Bártfa 1609).

Pázmány másik fontos ájtatossági kiadványa Kempis Tamás Imitatio Christijének fordítása. A Kempis Tamásnak Christus követésérül négy könyvei (Bécs 1624) előszavában munkáját a híres mű első fordításának mondja, nem tudván arról, hogy egyik rendtársa, Vásárhelyi Gergely ebben már megelőzte s művét már ki is adta (Kolozsvár 1622). Stilisztikai tudatosságának magas szintjét szépen jellemzi az előszó azon kijelentése, hogy arra törekedett: a fordítás "ne láttatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folynék a szó, mintha először magyar embertől magyarul irattatott volna". Pázmány gazdag bibliás stílusa csakugyan szépen követi Kempis evangéliumi ihletésű latin szövegét, a benső lelki életet elemző részletek magyar terminológiája terén is figyelemre méltót alkot (pl. eltekéllett szándék, megtöri magát, például vet valaki elé, valamire való szerénség, visszaszokás stb.).

Az ájtatássági írások, ha munkásságának terjedelmét tekintjük, viszonylag kis részt foglalnak el Pázmány életművében. Imádságos könyve és Kempis-fordítása mégis stílusának, íróművészetének egyik figyelemre méltó rétegét, válfaját képviseli, mivel az oldottabb, líraibb hang, a melegebb, lágyabb tónus csupán ezekben a könyveiben érvényesülhetett szabadon. Érzelmessé azonban itt sem válik stílusa, még Kempis devóciós meditációjának tolmácsolásakor is ügyel az értelem világosságára. Behízelgővé inkább az teszi mondanivalóját, hogy sok egyforma típusú mondatot sző egymás után, nem kell minduntalan hangot váltania, mint a vitairatokban és a prédikációkban.