| Szalay László (1813–1864) | TARTALOM | Lukács Móric (1812–1881) |
A centralista csoport gazdasági-pénzügyi szakértője és közírója volt. Szalayhoz hasonlóan nagy műveltséggel, rendkívüli olvasottsággal rendelkezett; fiatalon {572.} bejárta egész Európát. Széchenyi hatására kezdett nemzetgazdaságtannal foglalkozni.
1839-től meleg barátságba, majd sógorságba kerül Eötvössel, 1842-től a Pesti Hirlap munkatársa. Főképp politikai-gazdaságtani kérdések érdeklik: szót emel a városok ügyében, az örökváltság dolgában, az ősiség eltörléséért. Híve a gyáripar megteremtésének, de csak az Ausztriával megvalósított vámszövetség keretében. A Védegylet működését ellenezte, síkra szállt az Ausztriával való vámvonal megszüntetése mellett. Polgári származásából és érzületéből adódik, hogy – akárcsak Toldyban – éltek benne a polgárosodottabb osztrák örökös tartományok s a dinasztia irányában bizonyos illúziók. A szabadságharc idején Eötvössel együtt külföldre távozott, s csak 1850 végén tért haza. Eötvössel indította meg 1863-ban a Politikai Hetilap című újságot, 1872-ben kultuszminiszterré nevezték ki, s tizenhat éven keresztül látta el ezt a funkciót.
A centralista csoportban új eszméket nem kezdeményezett: agitátora volt a kör ideológiájának és szervezője gyakorlati célkitűzéseinek. Józan, higgadt, reális-racionális okfejtésű, gyakorlatiságra törekvő publicisztikájának hatását a mondatfűzés idegenszerűsége némileg csökkentette. Ő jellemezte először szakszerűen magyarul a kapitalizmus gazdaságát. 1841 végén tartott A nemzeti gazdaságnak rendszerei című akadémiai felolvasásában felvázolta és rendszerezte a merkantil, fiziokrata, szabadkereskedelmi közgazdasági irányzatokat. Itt már a szocializmusról is, mint a nemzetgazdaság új irányzatáról írt. Bankügy című röpiratában(1842) körvonalazta a kapitalizmus fogalmát, gazdasági összetevőit, bemutatta a gazdasági válság, a pénzkrízis folyamatát.
| Szalay László (1813–1864) | TARTALOM | Lukács Móric (1812–1881) |