Szentessy Gyula

Nagyváradon született 1870-ben. Édesanyja varrónő volt; utóbb a külvárosok asszonyainak, a munkáslányoknak sorsa ezért foglalkoztatta különösen.

Középiskoláinak elvégzése után postai tisztviselő volt Pesten; idegzete és egészsége a hivatali munkában kopott el. Élete végén megőrült; meghalt 1905-ben. Legjellemzőbb kötetei: Ninon dalai (1897), Gyári lányok (1898).

Költészetének középpontjában az a felismerés áll, hogy csak a szerelem boldogít, hogy a robot elnyomorítja az emberi lélek szépségeit: tönkreteszi a szerelmet, lehetetlenné teszi legszebb álmaink megvalósítását, főképp a dolgozó nők életét zúzza szét. Egész ciklusokat ír róluk, tele meleg részvéttel (A varrógépről, A varróból, A Magdolna utcából, Az én anyám, Gyári lányok stb.). Sivár hivatalnoki élete és kezdődő társadalmi eszmélése észrevéteti vele a proletárélet új témáit is (Hymnusz a munkához, A Rókus előtt, Kórházban stb.). A lázadó harag nem jellemzi még, nyelvének lágysága Reviczkyre, zsongó dalszerűsége pedig Kiss Józsefre emlékeztet. Nem szocialista, hanem humanista, de költészetét a proletárnők életének gyengéd rajza, a nagyvárosi líra érdekes részévé teszi.