A kiválás genezise

A kilencvenes évtől kezdve – miután az előző évi nagy mediterrán körútról hazatért – Justh társadalmi, irodalomszervező tevékenysége erősen megnövekedik. Részt vesz A Hét megalapításában, Kiss József Ambrus mellett őt hívja meg főmunkatársul. De ő az első, aki összekülönbözik Kiss Józseffel, Ambrussal s Ignotusszal is. Ennek nem személyi, hanem elvi okai vannak: Justh tájékozódásának új iránya keresztezi A Hét liberális orientációját. Justh arra gondol, hogy megválik a laptól s új orgánumot alapít. "Te rád is gondoltunk – írja Pekárnak. – Mint munkatársak Baksay, Zichy Mihály, Feszty, Mednyánszky, Czóbel Minka és Te. Mit szólsz hozzá? Ez egyik oka annak, hogy a filosemita Héttel szakítottam – ha magam nem is egészen, de legalább úgy ... úgy" (Levél Pekár Gyulához; Orosháza, 1891. augusztus 21.). A Justh és A Hét közötti vitának konkrét politikai s világnézeti tartalma van. A kilencvenes évek elején kiéleződik a liberális "merkantilista irányzat és az agráriusok" ellentéte, miközben ez utóbbiak aktivitása fokozódik. Justh-nak arisztokrata személyi ismeretségei révén korábban is van köze az agráriusokhoz, s most ez a kapcsolat elmélyül. Czóbel Minka révén megismerkedik Czóbel István nyírségi földbirtokossal, a költőnő nagybátyjával, az "agráriusok" egyik legkomolyabb teoretikusával. Hat reá Czóbel kultúrfilozófiája (melyet később az Die Genesis unserer Kultur című hétkötetes művében rendszerezett) s méginkább az új magyar középosztály kialakításával kapcsolatos felfogása. Czóbel a földbirtokosok osztályérdekeit fejezi ki, midőn, az "idegen tőke" ellensúlyaképpen a földbirtokos és paraszti érdekegyesítésnek osztályharcot elimináló, nemzeti szempontokat hangoztató programját kialakítja. Az ő tanácsára, ösztönzésére fog hozzá Justh tervezett társadalomrajzának, egy nagy irányregény-ciklusnak munkálataihoz, s az ő biztatására adja neki A kiválás genezise "riasztgató", biologikus címét.

{855.} E ciklus-elképzelés irodalmi ösztönzői viszont érezhetően a francia realisták: Balzac és Zola. A sorozatot nyitó kis "lélektanulmány", A pénz legendája (1893) elé írt ajánlásban így vázolja tervét: "Erre fog aztán a pusztuló felső-magyarországi olygarcha világ, majd Erdély, legvégül a mai Pest elkövetkezni." S ez a koncepció megvalósítás közben bővül. Erről tanúskodik a Gányó Julcsa (1894), amelyben, hirtelen kitérőként, mintegy megírja az első regény ellentézisét. Annak hősnőjét a modern arisztokrácia betegsége, az akaratgyengeség viszi csődbe; vele szemben viszont Gányó Julcsa, a parasztnő, a lelki egészség példája s lehetséges forrása. S a harmadik, még teljes egészében elkészült regény, a Fuimus (1895) mintegy szintézise a két fenti "tanulmány" konzekvenciáinak. Az egészséges paraszti vérrel, energiákkal új, friss életre keltett vidéki földesúri élet patriarkális-idilli képe határozott, átgondolt társadalom-reformeri programként bontakozik ki a regényben.

A háttér, a pusztuló felsővidéki oligarchia képe sötét, reménytelen. De az ellenpont, az egészséges, alföldi parasztsággal életre keltett, megújult vidéki középosztály képe: optimizmustól sugárzó. Kétségtelen, hogy Justh regényeinek ez az agrárius, nacionalista koncepcióba futó vonása: retrográd vonás. S negatív előjelet kap benne az a paraszti orientáció, amelyre az első komoly szellemi biztatást az orosz realistáktól, "népbarátoktól" kapta. Ignotuséknak objektíve igazuk volt, amikor szembefordultak Justh paraszti mitologizálásával, nacionalisztikus illúzióival. Ez az út veszedelmes út volt, végső soron a haladás ellenségeinek táborába vezetett. De kérdés, hogy Justh – ha nem hal is meg olyan korán – végigjárta volna-e? Szkeptikus világnézete, impresszionisztikus hajlamai az újabb kiábrándulást jósolják.