A megrontó siker

Még két nagy közönségsiker, A dolovai nábob leánya (1893) a színpadon s a Gyurkovics lányok (1893), és Herczeg befutott írónak számít. A közönség kedvence, megkap minden társadalmi elismerést. 1891-ben a Petőfi Társaság tagja lett, később majd titkára és elnöke. Két év múlva a "nagyok" gyülekezete hívja meg tagjai közé, a Kisfaludy Társaság, 1899-ben pedig a Tudományos Akadémia. Bejutott a magyar uralkodó osztály soraiba, 1896-ban országgyűlési képviselő lett, éppen a verseci kerületben. Természetesen az egyik uralkodó párthoz tartozik, Tisza István híve. 1911-ben elvállalja a Tisza-párt lapjának, a Magyar Figyelőnek szerkesztését. Egyelőre még többet foglalkozik irodalommal, mint politikával. 1895-ben a Singer és Wolfner kiadó egy lapot bíz rá, az Új Idők szerkesztését. Herczeg családi lap-tervét fogadták el Bródy tervével szemben, amely az új irodalom szervezését tűzte ki célul. Gárdonyi mint segédszerkesztő szerepelt volna, de leköszönt az első szám megjelenése előtt, s csak munkatársként írt a lapba. Mikszáth is Herczeg mellé állt, a kiadó üzleti érdekeinek is jobban megfelelt a nemzeti tradíciókat folytató, a közízlést kielégítő laptípus. A Hét valamivel modernebb volt, több fordítást közölt, s ha ugyanazok az írók jelentek is meg mindkét helyen, írásaikat már a két színvonalnak és a két ízlésnek megfelelően közölték. Az Új Időkben jelent meg Mikszáth Szent Péter esernyője, Gárdonyi Kékszemű Dávidkánéja, Ábel és Esztere, Jókaitól az Öreg ember, nem vén ember és Herczeg csaknem valamennyi regénye. Adytól csak két-három verset, közöl, de rendelkezésére áll, mikor a költő a Duk-duk afférral hozzá fordul. Önéletírásában, később Herczeg azt vallja erről, hogy tisztában volt vele akkor is: Ady csak bosszúból, mérgében vitte el cikkét az Új Időknek. A századvégen még nem volt az Új Időknek retrográd szerepe. Bródy is lelkesen segítette a lapot. Irt bele Ambrus Zoltán és Lovik Károly, A Hét "naturalistái", Heltai, Szomaházy, Malonyay Dezső. Valóban csak az ízlésmegoszlás követelményéről volt szó. A Hét nem tudta lekötni az átlagolvasót, a legszélesebb közönséget. Az Új Idők erre a népszerűbb feladatra vállalkozott, a Vasárnapi Ujságot próbálta tudatosabb és színvonalasabb szerkesztéssel pótolni. A "népnemzeti" irányzat írói természetesen otthon érezték magukat a lapnál, Bársony István, Benedek Elek, Rákosi Viktor Herczeg barátainak számítottak, de az Új Idők iránya még sem nevezhető konzervatívnak, nem állt szemben A Héttel, hanem mellette állt, kiegészítette, segítette a maga közönsége körében, a középosztály átlagolvasóinak, főképpen a női olvasóknak körében A Hétnek, illetve a magyar irodalom európaizálódásának a misszióját. Herczeg magyarság-ideológiájával jól összevág ez a művelődéspolitikai program. Az az irodalom, {877.} amit az Új Idők az első tíz év alatt közölt, nem volt jelentéktelen, sem időszerűtlen. Témában, hangban inkább a folytonosságot hangsúlyozta, az új rokonságát a régivel, az új nemzeti gyökereit. Megtaníthatta volna a műveletlen és ízléstelen közvéleményt az új törekvések megértésére, befogadására, jó ízlésre. De a lap egyre jobban alkalmazkodott, kiszolgálója, nem pedig nevelője lett az átlagos olvasónak, a középosztály igényeinek.

A politika "rontotta" meg az író Herczeg Ferencet. Tiszával való baráti kapcsolata sokat ártott tehetségének. Emberi tartása, látása felszínessé, könnyedsége sekélyessé változott. A verseci polgárfiú magyarság-mítoszát politikai agitációvá alakította át, nacionalista lett, eltévedt író. "Arra születtem, hogy a politikában szemlélő legyek, nem harcos." Tisza azonban harcra kényszerítette híveit, Herczeg olyan szerepet vállal a Magyar Figyelő (1911) szerkesztésével, amelyben az írónak szükségképpen el kellett buknia. "A Magyar Figyelőt mi a készülő forradalom ellen alapítottuk." Egy ilyen politika mellett lélekmentés, nemzetmentés már idejétmúlt, "meghaladott" illúzió. Más mondanivalója Herczegnek ezután már nem lehetett. Arany László így áldozta fel magában az írót 1867 oltárán. Herczeg védekezése naiv védekezés. "Tisza minden áron meg akarta menteni a magyar alkotmányt, hogy ennek segítségével visszaverhesse a parancsuralmi törekvéseket, amelyek időközönként Bécsben felütötték a fejüket." Nyugatról és Keletről egyszerre megérteni, Nyugattól és Kelettől egyaránt védeni a magyarságot, – ez volt Herczeg történelmi "szintézise". A politikára áttéve: csak katasztrofális faji politika alakulhatott ki ebből. Az "egyedül vagyunk" politikája, Kelet és Nyugat konfliktusának tragikuma. A magányosság emberi élménye egy nép közérzetével, történelmi sorsának terhével is súlyosbulhat, mint Adynál. Herczeg összekeverte ezt az élményt a politika mítoszaival és jelszavaival.