Az első dzsentri-regények

A falu és kisváros után Móricz Zsigmond a dzsentrit akarta megírni. A Kerek Ferkó (1912) ennek a szándéknak a szülötte. Erőtlenebb regény Az Isten háta mögöttnél; szemléletét még megkötötte a dzsentri-romantika. A Harmatos rózsában – a Sárarannyal egyidőben közölt regényében – jókaias képet festett, A galamb papnéban (1912) kritikáját idillbe ágyazta. Mintha ezek a művek még a Hét krajcár előtti Móricz Zsigmondban fogantak volna; a Harmatos rózsa és a Kerek Ferkó Jókai, A galamb papné Mikszáth közelségére utal. Elsősorban a hősök rajzában. A miliőrajz, a Harmatos rózsát kivéve, mindenütt a magyar Ugar élményét közvetíti. A Harmatos rózsa még csak a kezdő írása, de már A galamb papné a legjobb pszichológiai {172.} regények egyike, s a Kerek Ferkóban egy újfajta mitológiai-költői népiességgel, a folklór epikává emelésével kísérletezik.

A Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1914) "idillje" más természetű, mint a Harmatos rózsáé vagy a Kerek Ferkóé: derűs felszínét komoly sejtelmek borzolják. A mögötte húzódó élmény erdélyi vonatkozású: az 1914-es sztánai bál. Kós Károly vendégeként vett rajta részt Móricz Zsigmond, s ráérzett a közeledő tragédiára. Egységes, érett mű ez, ha mégis emlékeztet valakire: Mikszáthra. Mintha egy-két órácskára a mindig lázadó és reménykedni akaró Móricz Zsigmond kezet fogna a lemondóan bölcs Mikszáthtal. Egy-két órára csak, farsang idején, csengős szánkázásokra, muzsikás névnapokra gondolva, egy kisregény erejéig. Nagynak szánt munkájában, a sorstól agyonkínzottan az egész magyar élet problémáival birkózik, kétségbeesetten. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül szomszédságában legfájdalmasabb regényét írja, az Élet a keresztent. Ez a regénye Jószerencsét címmel kerül kötetbe.