Utolsó évek

A forradalmak bukása után Krúdy nem emigrált. Zavartságában "nemzeti ideálokat" kezdett keresni, s üdvözölte –1919 végén – az új rendet. De a hivatalosság nem felejtette forradalmi múltját, könyveit nem adták ki, színdarabja előadását letiltották, s Pekár Gyula lapja, a Magyar Múzsa erősen támadta. Krúdy, hogy 1919–20 telét átvészelhesse, Álmoskönyvet (1920) ír, álomlátó nagyanyjának, Radics Máriának és Ferenczi Sándornak, a pszichoanalitikusnak a segítségét, illetve ösztönzését is gyümölcsöztetve. 1921 körül kezd igazodni a sorsa: engedélyt kap a Szigeti Séták című szépirodalmi és fürdőügyi közlönyre.

Írásaira akadnak újra kiadók, némely vasárnap megint több tárcája és regényrészlete jelenik meg a lapokban, de a régi sikerek nem térnek többé vissza. A "pesti utcák grófjából" "szigeti remete" lesz. 1925 körül a tüdeje, {381.} a szíve és a gyomra kezd "kihágásokat" elkövetni, térdszaggatások, zűrzavaros álmok gyötrik, 1928 nyarán féloldali szélütést kap. Ötvenéves, s már kezdődik a csendes haldoklás. 1929-ben egyetlen könyve sem jelenik meg, 1930-ban felmondják margitszigeti lakását, Óbudára költözik, egyre többször a szanatóriumok lakója. Az irodalmi tudatból szinte eltűnik, a Magyar Asszonyok Lexikonja 1931-ben már néhainak mondja. 1931-ben a kiadók felmondják a szerződését, 1932-ben leteszi a vagyontalansági esküt ... Az 1930-ban megkapott Baumgarten-díj, és az l932-ben neki juttatott Rothermere-díj alig-alig javít nehéz sorsán. Műveit nemigen keresik, a fiatalok is inkább személye után érdeklődnek. Öles alakja és csendes szomorúsággal félrebillent feje messzi magaslott, ha a névtelen óbudai utcákon vagy a Tabán sikátoraiban ődöngött.

Pedig ez az öregedő, elfelejtett Krúdy még jelentősebb műveket alkotott, mint az ünnepelt. Most születnek a "dércsípett" remekek: az N. N. (1922), a Hét bagoly (1922), a Boldogult úrfikoromban (1928) és Az élet álom (1932) nagy novellái. Korábbi korszaka modoros romantikájától itt érkezett igazabb regényességhez, a dekoratív stilizáló modorosságtól egy bensőségesebb, realistább igényű ábrázoláshoz. Budapest igazi regényét ezekben az években alkotja meg, a dzsentrivel is most csinál végső számadást s jut legmesszebb a történelem írói feldolgozásában. Gazdagabb, valóságosabb lesz írói világa.