| Irodalom | TARTALOM | Korai novellák: romantikus társadalomellenessége |
FEJEZETEK
Nagybányán született. Gyerekkorának, ifjúságának történetét a Nyugat 1927-es évfolyamában közreadott Igaz regény című önéletrajzi művében írta meg. Apját, rokonait a bánya foglalkoztatja. Szülei a módosabb kispolgárok életformáját élik. Apja bohém, és zaklatott életének következtében anyagi helyzetük egyre nehezebb lesz. Fiukat taníttatják, érettségit is tesz Tersánszky, de a mulatozó apa és a család gondjaiba elmerülő anya mellett meglehetősen szabad és szabados életet folytathat. Korán megismerkedik a kártyával és az itallal. Későbbi regényeiben, a Két zöld ászban és a Kakuk Marci történeteit elbeszélő regényeiben szilaj és szabad ifjúkorának álmait éli tovább. A felnőtt Tersánszky egész életmódját úgy alakította ki, hogy felnőtt kora is méltó folytatása legyen gyermeksége, ifjúkora boldog és felelőtlen szabadságának, csavargásainak, játékba merülő elkalandozásainak. Kisdiák-korában feszült figyelemmel és rajongással olvassa az Ezeregyéjszaka meséit Vörösmarty fordításában, Rákosi Viktor, Benedek Elek történeteiért lelkesedik, de igen korán megismerkedik a rajzzal és a festők világával is. Sokoldalú művészlélek, a zene, a festészet egyaránt vonzza. Írói munkássága mellett műkedvelő zeneművész és zeneszerző. Még nagybányai éveiben rajzolni kezdett, de az iskolás másolgatások nem elégítik ki, ehhez nincs türelme, azt vallja, hogy minden művészetben legfőbb érték a szabadság, az eredeti, az érzéshozta alkotás. Nem lesz belőle festő, de évtizedek múlva egy kitünő memoár-regényben megírja a nagybányai festőiskola fénykorának színes, eleven világát. Első novellái 1910-től kezdődően a Nyugatban jelentek meg, évenként kettő-három. A Nyugatnak végig munkatársa marad, de sokat dolgozik más folyóiratok-és napilapokba is.
| Irodalom | TARTALOM | Korai novellák: romantikus társadalomellenessége |