| Irodalom | TARTALOM | Színházak és közönség. Naturalizmus, impresszionizmus |
FEJEZETEK
A huszadik század elején a magyar drámairodalomban két egymástól élesen elváló áramlat jelentkezik. A folyamat már a múlt század második felében, a kiegyezéstől kezdve elindult, a millennium környékén, az üzletszínházak kivirágzásával, a század elején meggyorsult. Drámairodalmunk egyik vonulata irodalmunk nagy társadalombíráló, a nemzet sorskérdéseit megfogalmazó, tettrekész hazafiságra sarkalló hagyományaihoz kapcsolódott, szószéknek tekintette a színpadot, s ki többet, ki kevesebbet visszaadott abból a nyugtalanságból, amely a társadalmi osztályokat s a különböző rétegeket átjárta. A másik vonulat, s ez jutott többször színpadra, tagadta a színház szószék-jellegét, csak szórakoztatni akart, egyetlen célja volt: az egyre nagyobb fogyasztóvá váló üzletszínházak szükségleteinek kielégítése.
| Irodalom | TARTALOM | Színházak és közönség. Naturalizmus, impresszionizmus |