{503.} Az Októberi Forradalom hatása irodalmunkra

1916 végén új szakaszba lépett az imperialista háború. II. Vilmos császár békeüzenete 1916 decemberében és Wilson amerikai elnök pacifista nyilatkozata egyaránt mutatta, hogy a legfőbb háborús hatalmak is – félve az elégedetlenség forradalmi kitörésétől – békére törekszenek. Lenin figyelmeztet 1917 elején, hogy a békekötési kísérletek tulajdonképpen az "imperialista zsákmány felosztása" érdekében indultak meg. A népek azonban igazi béke után vágytak: egy emberibb élet utáni sóvárgásnak ebbe a légkörébe tört be 1917 télutóján az orosz forradalom híre. A hír egyszeriben felszította a hamu alatt parázsló forradalmi tüzet Magyarországon. A tömeghangulattal együtt a haladó írók tábora is bizakodva figyeli az Oroszországból érkező híreket: a béke hírnökét és a demokrácia diadalát látja a felkelt orosz nép győzelmében. S amikor megérkeznek az első jelentések, hogy a forradalom nem hozta meg a várt békét, mert a burzsoá-demokratikus kormány elárulva az őt uralomra segítő orosz nép érdekeit, a háború folytatása mellett döntött, a népmilliókkal együtt a magyar írók rokonszenve, figyelme is azok felé fordul, akik a háború azonnali megszüntetését követelik: Lenin és a bolsevikok felé (Karinthy Frigyes: Békeuszítók, háborúapostolok). Ezért fogadták lelkesen a haladó magyar írók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét, amely nálunk "békeforradalomként" került a köztudatba, hiszen a szovjet kormány rögtön megalakulása után valamennyi hadviselő országnak a fegyverszünet azonnali megkötését javasolta.

Október nagy eszméi egyrészt közvetlenül is forradalmi erjedést bontakoztattak ki irodalmunkban, másrészt az ország életére forradalmasítóan ható erejükkel adtak lendületet az íróknak újabb feladatok vállalására. Igaz, az Októberi Forradalom győzelme elsősorban a "békeforradalom "diadalát jelentette a háborúellenes magyar írók számára, de a béke eszméjét a szabadság és a szocializmus világot felrázó eszméjével egységbe forrottan közvetítette Október: béke és szocializmus együtt érkezett és hatott nálunk. Nem véletlen, hogy olyan polgári írók, mint Kaffka Margit és Juhász Gyula, ebben az időben kezdenek foglalkozni publicisztikai írásaikban a szocializmus eszméjével. A februári orosz forradalom demokráciát hirdetett és további elnyomást szült, békét vártak tőle és a háború folytatását hozta" ezért ábrándultak ki belőle a haladó magyar írók is és fordultak bizakodással Október felé.

A béke reménye mellett a néptömegek világot formáló erejével adta meg Október a forradalmi irányba lendítő másik nagy lökést a háborúellenes magyar irodalom számára. Ekkor már nyilvánvaló a magyar írók zöme előtt, hogy a régi világ összeomlása elkerülhetetlen, s egy demokratikus rendszernek kell következnie a háború után. Ahogy sűrűsödik az írók gyűlölete a háború és az érte felelős úri osztályok ellen, úgy nő, fokozódik rokonszenvük a nemzet jövőjét magukban hordozó tömegek iránt. Az írók népközelségének e mind szorosabbá válása egyrészt bátrabbá, harcosabbá formálja irodalmunk arculatát, másrészt hangját is közvetlenebbé teszi. Egyre többen adnak kifejezést a forradalmat áhító néptömegek érzelmeinek, s így az új világot váró-sürgető hangok nemegyszer túllendülnek a polgári demokratizmus keretein. Tudatosan persze – azon forradalmi írók kivételével, {504.} akik Október eszméit fenntartás nélkül akarják követni – a polgári demokratikus Magyarország megteremtésén munkálkodik ekkor a háborúellenes írók kiszélesedett tábora.