A haladó irodalom szervezeti erősödése

A haladó irodalom a Vörösmarty Akadémia megalakításával a polgári demokratikus forradalom idején szervezetileg is jelentősen megerősödött. A forradalom előtti évtizedekben a konzervatív-reakciós irodalom képviselői töltöttek {515.} meg minden hagyományos irodalmi társaságot, s a legjellegzetesebb közülük, a Petőfi Társaság, mindinkább a reakciós irodalom fellegvára lett. Hiába kopogtattak ajtajukon a modern polgári írók – így például Kosztolányi Dezső és Szép Ernő –, még a háború közepén sem nyertek ide bebocsátást. A polgári forradalom ereje végre betörte a zárt kapukat, s az 1918 novemberi rendkívüli közgyűlésen a Petőfi Társaság is elhatározta 25 modern író felvételét. Ha ez megtörténik, a Társaság legjobb esetben is a régi és az új irodalom küzdelmének és pozíció-harcának színhelyévé alakul át, mely lekötve tartja a haladó irodalom erőit. Ezért nagy jelentőségű, hogy a haladásért küzdő legjobb írók visszautasították a Társaság meghívását és 1918. december 1-én a következő 30 taggal önálló szervezetként megalakították a Vörösmarty Akadémiát: Ady Endre, Ambrus Zoltán, Babits Mihály, Barta Lajos, Biró Lajos, Bródy Sándor, Füst Milán, Gárdonyi Géza, Gellért Oszkár, Hatvany Lajos, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Ignotus, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Kemény Simon, Kiss József, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Laczkó Géza, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Révész Béla, Schöpflin Aladár, Szép Ernő, Szini Gyula, Szomory Dezső és Tóth Árpád. A Vörösmarty Akadémia a legjelesebb magyar írókat tömörítette magába, s általa a haladó modern irodalom foglalta el az őt megillető helyet a nemzeti irodalom élén "hivatalosan" is.

A Vörösmarty Akadémia a modern irodalom ápolását és a fiatal írók anyagi és erkölcsi támogatását tartja legfontosabb tennivalójának, emellett az egész magyar irodalom újraértékelését is feladatul tűzi maga elé, ezért a modern igényeknek megfelelő Magyar Olvasókönyv elkészítését és kiadását tervezi. Bármilyen nagyszabású célkitűzésekkel indult is azonban a Vörösmarty Akadémia, nem vált – s nem is válhatott – a haladó nemzeti irodalom egészét átfogó szervezetté. Igaz, tagjai között ott találunk olyan szocialista írókat is, mint Kassák Lajos és Révész Béla, de a konzervatív irodalom reprezentáns alakja, Herczeg Ferenc szintén helyet kap benne. Ugyanakkor a forradalmi proletárirodalom képviselői teljesen kapuján kívül rekednek. S másrészt, mivel irodalmi terveiket csak a jelentősebb burzsoá körök anyagi hozzájárulása által tudták volna megvalósítani, fennállt annak veszélye, hogy a polgárság – és maga a Károlyi-kormány is – saját önös céljai támogatására használja majd fel a Vörösmarty Akadémiát.

Amikor a Tanácsköztársaság idején az összes irodalmi szervezeteket feloszlatják, mert feladatkörüket az Írói Direktórium és az írók szakszervezete veszi át, a Vörösmarty Akadémia is megszűnik, vezető erői azonban a Direktóriumban – az írók vezető testületében – továbbra is helyet kapnak, s így részt vesznek a proletárdiktatúra irodalmi életének irányításában.