Az 1905-ös orosz forradalom hatása Adyra

A történelem eseményei adnak választ, hogyan lett a Versek Reviczky érzelmi lázadásával azonosuló költőjéből az Új versekben a magyar Ugart feltörni akaró és önmagát a Holnap hősének szimbolizáló költő. Ady maga célzott ezekre az eseményekre az Új versek megjelenésekor bemutatkozó írásában. 1905-ben tárult fel előtte két olyan egymásba fonódó látvány, amely mintegy fókuszba gyűjtötte a környező magyar világban addig szerzett élményeit, s a korba is mélyen bevilágított; Ady ráeszmélt, mennyire vulkánikus az ő kora. Élményei azután már nem is engedték, hogy pusztán új formával kísérletező, új hangú lírikus legyen. A két élmény az 1905-ös orosz forradalom s főként az ezzel egyidőben zajló, hazai politikai válság.

Ady szenvedélyes érdeklődésével már korán figyelte az oroszországi eseményeket. 1903 nyarán, mielőtt Lédát megismerte, habozott, Párizsba utazzon-e vagy Szentpétervárra. Franciaországban nagy figyelemmel követte az orosz bel- és külpolitika híreit. Személyes ismerőseitől is szerezhetett értesüléseket. Akkor már zajlott az orosz-japán háború. Ady ezt a két eseményt, a belső orosz forradalmat s a cárizmusnak a japán imperializmussal vívott harcát mindig együtt, egymásra hatásukban látta. Ady Japán feltörő népével rokonszenvezett.

Az 1905-ös orosz forradalom eseményei már újra itthon, a Budapesti Napló szerkesztőségében érték. A forradalomra szinte az első pillanatban versekkel, cikkekkel felelt. Lassan már hagyományossá váló vasárnapi verseként 1905. január 15-én hozta az újság a Vörös szekér a tengerent. A vers szimbóluma: a kozmikus látomás idézi a Forradalmat. Az első strófa riasztó helyzetrajz. A képek a vihar előtti természetet festik, de voltaképpen az emberi világ nyugtalanságáról beszél a költő. A második strófában feltűnik a "vörös szárnyú, nagy vizi szekér", amely Ady korai szimbólumaiban a változást hozó forradalmat sejteti. Hasonlóan építi fel A lápont. A Vörös szekér a tengeren sem más, mint hatalmas vízió. Utolsó strófájának kérdés-özöne azt árulja el, hogy magát Adyt is mennyire váratlanul érte a forradalmi mozgalmak fel-{98.}lendülése. Még nem forradalmár költő kérdései ezek. Ez a verse az év végén írt Földindulás című cikkével együtt mutatja, mit is jelentett Ady számára az orosz forradalom történelmi élménye. A vers képeiben egyébként nem nehéz felismerni Ady előző évi Földközi-tengeri utazásának vizuális élményeit. Versépítkezése hallatlanul pontos, ökonomikus: a három strófa zárt, szorosan összetartozik a helyzetrajz, a szimbólum megjelenése és az utolsó strófa gondolati általánosítása. A "sápadt részeg" merész asszociációja a tengerrel pedig csak előhírnöke Ady költői nyelve egyik legnagyobb újdonságának, a nagy asszociatív készségnek. Mondatfűzésére még a rövid, rendszerint csak tő- vagy három-négyszavas mondatok a jellemzőek, gyakoriak. Szerepelnek ebben a versben Ady kedves virágai is, későbbi szimbólum-rendszerének állandó elemei.

Nagy erejű prózai cikkében Turgenyev leányait (BN 1905), nőalakjait szólaltatja meg, mint akikért szinte a forradalom történik. Összefoglalása ez az írás a klasszikus orosz kultúrához való vonzódásának is. Dosztojevszkij, Puskin, Turgenyev, Tolsztoj Ady kedvencei az orosz irodalomból. Remek érzékkel választotta cikke témájául Turgenyev nőalakjait, hiszen az orosz irodalom a csodálatos nőalakok sorában – a Tatjánákban, a Natasa Rosztovákban, az Anna Kareninákban, a Kittykben – rajzolta meg leginkább azokat az embereket, akiket néha összetörhetett a cári despotizmus, mégis a legtöbb rokonszenves vonás élt bennük a jövő új arcú emberéből. Amit Ady Gorkijról írt, abból kiderül, hogy értette Gorkij alakjainak, témáinak világtörténelmi újdonságát is.

Ady cikkek sorában kommentálta az orosz forradalom híreit. "Ki tudja a szemeit behunyni, füleit betömni, lelkét teljesen a magyar koalíció reménységeihez fűzni, mikor rettenetes földindulás rázza a világot?" – kérdezte a magyar belpolitikára, a közeli választásokra utalva, s írta le azt a szót – földindulás –, amely nagy cikkének a címe is lesz. Azonnal meglátta azt is, hogy 1789 után ez az emberiség következő nagy történelmi lépése. "... most már ott sem áll meg talán, ahova rettenetességben eljutott valamikor a legleszámolóbb földi mozgalom: a francia revolució. Oda kell figyelnie, ott kell lennie, az egész világnak. Beteljesedtek az idők ..." (A moszkvai rekviem, BN 1905). S amikor a cárizmus vereséget szenvedett Mukdennél, biztos érzékkel mondta ki: "Az oroszokat az orosz forradalom törte össze Mandzsuriában." Majd így folytatja: "Nem lehet felsorolni, mennyi helyen, mennyi vágy szabadult most föl. Vágy és akarat: a változás a jobb felé" (A mukdeni lángok, BN 1905). Találó megfogalmazása ez annak, hogy a világhaladás mit remélhet a cárizmus vereségéből. "Az üzemben lévő História, mely mindennap új ajándékot gyárt a ma élő emberiségnek, ilyet még talán nem is produkált: Róma Cézárai a föllázadt légiók ellen megnyerhették a népet. A mai cézárok a nép ellen tartják a hadsereget s íme a hadsereg is nép" – ismeri fel a nagy világtörténelmi változást (Ultimátum, BN 1905), s ez a gondolat előkészítője lett az orosz forradalommal kapcsolatos legnagyszerűbb írásának. a Földindulás-nak (BN 1905). Páratlan himnusza ez az egy lélegzetre született cikk a forradalmas nép történelmet formáló erejének. "Ezt a forradalmat a nép csinálta" – vetette előre már a második bekezdésben cikkének fő gondolatát. 1905 igazi törekvéseinek egyértelmű meghatározása után leírta saját nagy történelmi felismerését: "Ime, a proletárság visszadta a népet a népnek. {99.} Fölkelt a nép s formálja a világot." Polgári radikális világnézet önmagában ezt soha nem vétette volna észre vele.

Az orosz forradalom ébresztette erre Adyt. Ezért tekintjük mérföldkőnek írásai között a Földindulást. A művészi formáltság csak hangsúlyosabbá teszi a cikk erős gondolatiságát. Úgy kezdődik ez is, mint az újat, változást váró korábbi versei: helyzetképpel. Gondolatai pontosságát csak kiemelik a stílusjegyek: a rövid, párszavas, csaknem tőmondatszerűen tömör mondatok s a jelzők érzelmet felkavaró, telitalálatszerű pontossága. A Földindulás bizonyítja: Ady nemcsak úgy költő a publicisztikájában, hogy versmotívumai érlelődnek itt, de lírikus a szó teljes értelmében. Ugyanaz az építkezés jellemzi legszebb publicisztikai mondatait, mint verssorait. A Földindulás zárt kompozíciója egyébként csak magas szinten összegezi az orosz forradalommal kapcsolatos Ady-cikkek művészi sajátosságait. Igaz, nem véletlen "rátalálás" ez. Az egyszerű cím szerinti felsorolás megmutatja: lírai-művészi ihletben fogant a cikkek többsége: szubjektivitás (Turgenyev leányai), messianisztikus, biblikus hang (A moszkvai rekviem, A nacionalizmus alkonya), vagy éppen a legtisztább lirizmus jellemzi őket (A mukdeni lángok indítása). Egész életművét mérlegelve is a nagy publicisztikus írásai közé tartozik e néhány cikk.

A Földindulás záró része pedig egyszerre árulkodik Adyról s figyelmeztetés itthonra. "A néppel pedig meg kell egyezni – földindulás előtt már." Talán a Vörös szekér a tengeren elgondolkoztató alternatívája fogalmazódott itt prózában: mintha még kétséges lett volna Ady előtt, hogy ez a rettenetes földindulás, amelynek csodálata elől nem tudott kitérni, megéri-e az emberiségnek az áldozatot: megszületik-e belőle a várt új világ, s nem szörnyű vértengerbe torkollik-e a história? Adyt ekkor még kispolgári humanizmusa, a comte-i oltás gátolta, hogy fenntartás nélkül tudjon lelkesedni a hatalmas emberi véráldozatokat kívánó történelmi megújulásért. Még ezzel az egymondatos szkepszisével együtt is, amely nem a forradalom céljára, értelmére, csupán esetleg elkerülhető voltára utalt, messze kimagaslott magyar kortársai közül.