Ismét a magyar irodalom sodrában
1938-tól Balázs Béla ismét egyre közelebbi kapcsolatba kerül a magyar irodalommal. Az Új Hang indulása, az irodalmi népfrontpolitika meghirdetése, a hazai irodalmi életre és közvéleményre való hatás szüksége aktivizálja: az Új Hangnak megindulásától kezdve munkatársa. Tizenhat évi szünet után ismét versekkel jelentkezik. Költeményeit még Moszkvában a Repülj szavam, a Tábortűz mellett című kötetek, majd már Budapesten Az én utam című kötet gyűjtik egybe. Korai lírájából megmaradt a népi hangvétel, a stilizálásba díszítés hajlama, a komolyság és megrendültség; verseinek hangja még tovább egy-{260.}szerűsödött, tisztult, nemegyszer már a prózaiságig, a sematizmusig; állásfoglalásuk pártos, egyértelműen harcos. Van valamilyen megrendítő elszántság költeményeiben: annak a művésznek és harcosnak hangja, aki tudja: sok mindenről lemondott, hogy az ügyet szolgálja; aki hazájától távol él, sokszor tele honvággyal s problémákkal; de vallja, mégis érdemes volt, nem bánt meg semmit. Kései kötetei legjobb verseinek ez a csendes hősiesség, az elkötelezettség ad lendületet, belső erőt.
| Életünket majd nem szánjuk, |
| Ami nem volt, nem sajnáljuk, |
| Mert a szívünk teljes lánggal, |
| Együtt égett a világgal. |
| (Emigrációs karácsonyi ének 1939-ben) |
Verseiben mélyen átéli az emigráns-sors problémáit; a hűség, a kitartás és a hazavágyás hangja forrósítja fel szavait: evvel győzi le a rá-rátörő szomorúságot, fáradtságot, csüggedést. Fel-felrémlik előtte múltja, az otthagyott művészi eredmények, de úgy érzi, hogy érdemes volt feláldozni őket valami többért.
A fáradtságot, kort le kell győznie s mennie kell tovább:
| Majd nézek vissza én is, ha tetőn |
| Megállva bizton, messze láthatok. |
| Ha majd levertem vérszennyes porát |
| Magasba indult meredek utamnak. |
|
| De hegymászóként meredek falon |
| Nem állhatok meg s vissza nem tekintek. |
| Nem állok múlton. Függök a jövőn. |
| És nincs menekvés máshol, mint az ormon. |
(Emlékezés)
Fiatalságából, múltjából egy törekvést vállal maradéktalanul: az emberi szépség, a kultúra, a művelődés továbbvitelét; tanúi Mozartról, Bartókról, Michelangelóról írt versei. Az Új Hangban megjelent írásai közül legsikerültebb Internacionalisták című filmballadája, s állandó rovatának, a Levelek a távolbólnak egyes darabjai. Talán akkor a legmeggyőzőbb, amikor higgadt férfi-szóval s a képzett marxista tudásával múltja, ifjúsága emlékeit idézi: Bartókról szól, közös népdalgyűjtéseikre emlékezik. Babits Mihálynak ír ifjúságukat s eltérő útjukat vázolva, a háborút vagy a polgári forradalom napjait idézi fel.
1943–44 körül írt verseiből és írásaiból süt már a kívánság, s egyre inkább a feltétlen bizonyosság is: haza kell érnie:
| Egy öreg vándor készül már haza ... |
| (Postagalambok) |