Individualista lázadása

1921 őszén Szabó Lőrinc – Tóth Árpáddal együtt – Mikes Lajos ajánlására Az Est-lapokhoz kerül. Kezdetben kitűnő gyorsírói tudását kamatoztatja, csakhamar azonban újságíróként is foglalkoztatják: riportjai, interjúi jelennek meg – például Jászai Marival, Rákosi Jenővel – Az Estben. Élete más vonatkozásokban is változik: elköltözik Babitstól, és kapcsolatuk is meglazul, – ez a körülmény költői fejlődésében is érezteti hatását. 1923-ban megnősül: patrónusának, Mikes Lajosnak lányát veszi feleségül. Öt éven át, 1929-ig nem publikál verset a Nyugatban, később is ritkábban, mint annak előtte. Írásai – így számos rendkívüli beleélésre valló kritikája és tanulmánya – főként a Pesti Naplóban, majd az Új Időkben jelenik meg. Világnézetét és költészetét egyaránt formáló, döntő élményét azonban maga a nagy újságkonszern, Az Est-lapok jelenti. Szociális felfogásának alakulását is jórészt ebből a körülményből magyarázhatjuk. Mivel a lázongó fiatalember a kapitalista gazdaság működését egy liberális színezetű vállalkozás alkalmazottjaként ismerte meg, szembenállása előbb anarchisztikus, majd jobboldali eszmékkel telítődött. Szabó Lőrinc későbbi jobboldali radikalizmusa, mely inkább csak személyes magatartásában, egy-két cikkében jelentkezett, Az Est-lapoknál kifejlődött érzelmi reakciójának is következménye.

Kalibán (1923) című verseskötete az alkotói korszakváltás feltűnő jeleként az életfelfogás forrongását és elütő stílusnemek keveredését mutatja. A természetben feloldódó kedély csak az egyik ciklus – "Gyökér a gyökerek között" – panteisztikus lírájában él tovább (Záporban, Augusztus). A legtöbb természetfestő vers inkább rövid lélegzetű, dalszerű, hiányzik belőlük a valóság gazdag festése, és ehelyett személyesebb, villanásnyi érzésekben lobban el élményanyaguk (Csigabiga, Fekszem, hanyatt). A Föld, erdő, isten még jobbára leíró jellegű életképei után az én-líra kialakulásának vagyunk tanúi: a természetélmény délibábnak bizonyult, a költő – kínai festők módjára – már csak a valóság egy-egy részletében éli át a létezés teljességét. A kötet mondanivaló-{443.}jának súlya annak az ellentmondásnak kifejezésére esik, melyet Szabó Lőrinc a modern civilizáció legfontosabb jegyeiben fedez föl:

   Égesd el a Könyveket, Kalibán!
Pusztítsd el őket! Mind! Szőrös kezed
fojtsa korommá gyémánt agyvelők
mágneses és nehéz sugarait,
fénylő zenéjét és az értelem
kéksárga rebbenését! Kalibán,
lázongó ösztönösség, te, akit
nem köt emberi töprengés, hazug
eszmék játéka s gyáva szeretet, –
fojtsd meg a szépet, a harmóniát
s a rútat is, ha gondolat, hiszen
a gondolat az ember gyilkosa!
(Égesd el a könyveket, Kalibán!)

Ezekkel a beköszöntő sorokkal üzen hadat az ösztönök nevében az értelemnek. Hasonló szenvedéllyel fordul szembe a falu nevében a várossal (Átkozd meg a várost és menekülj!), az egyén nevében a társadalommal (Vas-korban élünk, nincs mit menteni). Az egész verskötet állásfoglalás az ellentétes pólusok vitájában: a szerelemnek a természethez hasonlóan feloldó, érzéki gyönyörébe menekül az öntudat szenvedése elől (Nagy nyaramban tavaszi lepke), szénásszekér illata részegíti a házak kőkoponyái közt (Szénásszekér ment át a városon), és képromboló daccal fordul a több évezredes európai rend és önnön kora ellen (Hazám, keresztény Európa). Ez a lázadás még nem teljesen tudatos, a költő romantikus antikapitalizmusát inkább belső szenvedély fűti, mint forradalmi társadalomkritika. Meghatározott tárgyra célzó indulatot egyedül az új rend terrora vált ki belőle (Altató-dal). Szociális forrongását két dramatizált költemény, két eretnek-história álcájába bújtatja. Az eretnek tragédiája Browning szövegének szabad átköltése. Nagyobb igényű vállalkozás a Testvérsiratók, az Egyház nagy kitaszítottjainak, az albigenseknek dramatizált, dicsőítő hőskölteménye. A mű Szabó Lőrinc egyik költői csúcsa, a látomás erejét tömör expresszivitással egyesíti benne az igazságkereső pátosz hőfokán, ugyanakkor a dialógusok kitűnő, szaggatott, egyszersmind fokozódó drámai ritmust sugallnak. Egyébként a kötet formai jegyei is útkeresésre vallanak: rímes, mértékes sorok, rímtelen blank-versek, zaklatott prózai költemények váltogatják egymást aszerint, hogy az ellentétek párbeszédében éppen élményszerűbb, filozofikusabb vagy himnikus választ ad.

A Kalibán verseinek születését már nem kísérték az idősebb barát világos kritikai megjegyzései, s ennek hiánya meglátszik a gyűjtemény eszmei és művészi útkeresésén. Kialakulatlan stíluskorszak tüneteként kitapintható a kötetben Ady és Baudelaire hatása. Az útkeresés okát azonban mélyebben kell keresnünk. Amikor Babits a Föld, erdő, isten racionalizmusát és belső formákat fegyelmező hajlamát dicsérte bírálatában, a szerző tudatosságának diadalát Adyval állította szembe. A Kalibán egymással feleselő stílusjegyeiben vesszük először észre azt a heves ellentétet, melyet Szabó Lőrinc érzelmi vilá-{444.}gában csakúgy átélt, mint költői fejlődésében, s amelynek pólusai Ady és Babits. Ez az ellentét nem pusztán az élet és tudat, a természetes ösztönök és az elvont gondolkodás szembenállása, hanem valósággal érzelmi vívódás két "bálvány" között. Amikor a fiatal költő Babitstól távolabb kerül, dacból is, felszabadultságból is Ady példáját követi.

Nemcsak általánosságban tanul Ady szódinamikájából, ahogy ezt Kassák megjegyezte, de szemléletében is észrevehetjük ezt a hatást. Mindenekelőtt a sorsszerűség érzete, valamint a megnőtt Én tudata emlékeztet a Kalibánban Adyra: az ő nyomán bontakozik ki Szabó Lőrinc küzdelme a végzettel, az élet rútságával, és csak a következő évek verseinek mérföldkövei mutatják, hogy az Ady hősi kiállásától ösztönzött lázongás az avantgarde stílusjegyeivel jelzett, a technika lázától mámoros, anarchisztikus lázadásig jutott el. De itt, a Kalibánban még a mondatfűzés és strófaszerkesztés is Adyra üt néha. "Ringass, hazudj, csitíts, vigasztalj: | Vigasztalj, hogy szomorítottál | s tagadd le, hogy boldogítottál" – írja (Tagadd le, hogy boldogítottál), s e sorok a Hazamegyek a falumba című Ady-vers megfelelő sorait juttatják eszünkbe: a példákat lehetne szaporítani.

Baudelaire hatása különösen a Kalibán sátánosságában mutatkozik. A francia költőnek még a romantikától örökölt "mal du siècle"-jében erősebb ugyan a morális hangsúly, de a Kalibánban a Baudelaire-nek oly kedves együttérzékelés (synaistheis) többszöri előfordulása is (l. Enyém volt s mégsem enyém ma) erősíti ezt a hatást. Baudelaire programadó Correspondances (Összefüggések) című szonettjéből – fordítója Szabó Lőrinc! – a jelenség mögé hatoló, intellektuális képzelőerő példáját tanulja, s noha későbbi érett stílusa, látásmódja inkább az angol barokk költők analizáló sebészkedésével rokon, A romlás virágainak fordításával egyidejűleg született Kalibán olyan versében, mint – többek között – a Reménytelen ég alatt a baudelaire-i útmutatás követését: az összefüggések keresését –, egy lényeglátásra törekvő intellektualizmus első jelét láthatjuk.

Szabó Lőrincben ezen az úton kezd kibontakozni a világ és az ember dualizmusa, bár egyelőre vallomásaiban a lírai indulat legtöbbször erősebb az intellektuális elemzésnél. Versformáiban viszont harmóniájának felbomlása jól érzékelhető: dikciójába szónokias elemek vegyülnek és dialógusokkal bontogatja az elbeszélő előadásmódot.

"A földrengés fiai"-nak a technika csodáira ébredése az átvezető motívum a Kalibánból a Fény, fény, fénybe (1926). Ennek a verseskötetnek a tematikája szintén a technika, a fejlődés és az ember viszonya, akárcsak az előzőben, de Szabó Lőrinc ekkor már nem fordul szembe a gépkorral, hanem azonosul vele:

Ez itt a világ és benne én, –
tömbök, rudak, atomok:
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok.
(Nézek s ezer arcom visszanéz)

Szabó Lőrinc egyéniségének egyik legsajátosabb vonása – ahogy ezt Németh László látja – az indulatátvitel: azonosulni tud azzal a tárggyal vagy jelen-{445.}séggel, melyet gyűlöl, – ez az adottsága érteti majd meg későbbi csontig ható morális elemzéseit.

A Fény, fény, fényben is felismerhető Szabó Lőrincnek e versekkel egyidejű műfordítói érdeklődése: ezekben az években ismerkedik a német expresszionizmussal és fordítja Georg Heym, Wilhelm Klemm és Ernst Stadler verseit. De olyan szabad versei, mint pl. a Visszafelé néznek a távcsövek, az aktivista Kassák hatására vallanak. Szabó Lőrinc is a harsogó wagneri zenekarral kíván versenyezni, mint Kassák, ahogy ezt majd a Tücsökzenében maga is megvallja: az élet nagyzenekari zengését akarta visszhangozni gondolat-, szó-és formakompozícióiban. A Fény, fény, fény képei villamosütésként járták át az olvasót, és legfőbb feladatuk alkotójuk idegfeszültségének, valamint a monumentalitás és mozgás páros élményének visszaadása. A gondolatok nem logikusan, hanem szimultán követik egymást, a szavakat nem fűzi össze a mondatszerkezet kötőanyaga, az ember belső világa a tudat születésének kaotikus állapotában tárul elénk. Víziószerű soraiban az életformák dúltságát és a lélek háborgását formai elemekkel is hangsúlyozza. Dikciója harsány, tobzódik a retorika tipikus eszközeiben: a felkiáltásban, szóhalmozásban, megszakított és hiányos mondatban. Ezt az önkívületi ódastílust a mértékes, de feltépett forma még jobban felerősíti, mint a rugalmasabban kötetlen, kevésbé hangszerelt szabad vers.

De a költő nem pusztán irodalmi bátorításra közeledik a jelen témáihoz, sőt, ez a hatás csak másodlagos. A Fény, fény, fény bábája elsősorban a társadalmi tapasztalat, az újságíró tapasztalata, s ennek nyomán az alkotó belső kifejezési szükséglete. "Lekötött bójá-"nak érzi magát, és nem akar "ülni a kényszerek rabpiacán"; lázadása valóban anarchisztikussá válik: igyekszik együttrohanni a modern élet ritmusával. Panteisztikus életigenlése részben kozmikus méretű ujjongássá alakul:

az éjszaka falait lángoló
kürtökkel törve át:
háromezer Nap küldi az azúr
tetőkről hozzám válaszul
az élet himnuszát!
(Fény)

Másrészt azonban a hatalmas energiákat felhalmozó, fiatalos teremtőkedv és társadalmi kizsákmányoltság ellentétéből születik, és nemegyszer a kapitalizmus elleni szertelen lángolás kiáltó szávait kéri kölcsön ez az életigenlés (Szétlőtték a páncélvonatot).

Az életformák dúltságát, a lélek forrongását a maguk dúlt és forrongó állapotában visszaadni elhibázott elképzelés. A Fény, fény, fény egyetlen verse, melyben az expresszionista formabontást siker koronázza, az Óda a genovai kikötőhöz:

Messze lövell homlokomról a fény ... Via Venti Settembre:
láttad: a kirakatok! lángcsóva: selyemzuhatag!
Foszforeszk tüzei gyúlnak a pénznek; a naplemente
trillázva táncol az árkádok üreges íve alatt.
Táncol az ember, dancing! s freskós vén palotákban,
{446.} frakkban, az ördög az úr, és habtestű nők, szerelem;
mint nyári nehéz szelek csapata, szerteziláltan
szétfoly az üzlet és megtolúl hangyaboly-tereimen, –
megtolúl és lefolyik. A sok szag? A halpiac! Itt már
minden bűz. Fekete folt, fuj! Elmarad a fény.
Alaktalan nyüzsgés, lampion, sistereg a magnezitláng,
korcsmák, vad italok: ez is én, gyere bátran, ez is vagyok én,

A modern kapitalizmus nyüzsgésének, a hétköznapok fölé emelő lázának találó ábrázolása a világvárosi kikötő eme hatalmas freskója. A költemény művészi látomásának tömörítésében már az összefüggések keresése érvényesül. A kötet legsikerültebb darabjai egyébként is azok, melyekben a harsogó életérzés mögött maradandó szociális vagy lélektani összefüggés rajzolódik ki. Pl. az Újsághírben a Végtelen modernségének káprázata nem puszta költői nyersanyag, hanem a mondanivaló tartozéka, a magyar vidék istenhátamögöttiségének odaillő ellentéte.

1926-ban Szabó Lőrinc az írói függetlenség vágyától is hajtva otthagyta a szerkesztőséget, és Mikes Lajos anyagi támogatásával a következő évben önálló szépirodalmi-kritikai folyóiratot indított, a Pandorát. A folyóiratot Sárközi Györggyel együtt szerkesztette: mindössze hat számot tudtak megjelentetni 1927 februárja és júliusa között. A Pandora munkatársainak gárdáját igen széles körből toborozta: a skála Kodolányitól Illés Endréig, Komlós Aladártól Németh Antalig, Simon Andorig terjedt, mai szemmel azonban – különösen a folyóirat verseinek – uralkodó jegye az expresszionizmus. A folyóirat a Nyugat ellenzékeként jelentkezett, lapjain – tiszavirág élete ellenére – több vita indult a Nyugatosokkal. Az ellentét oka az újabb nemzedék elevenebb érdeklődése a jelen problémái iránt, de a szembenállás magyarázatából nem mellőzhető a főszerkesztő, Szabó Lőrinc érzelmi vívódása a "Nyugatos" szellem megtestesítőjével, Babitscsal. Amikor a ráfizetéses Pandora megszűnt, a költő visszatért Az Est-lapokhoz.

A Pandora megjelenése nyílt eszmei-esztétikai lázadás: ennek a lázadásnak művészi kifejezése A Sátán műremekei (1926). A kötet azt az ünnepért vívott harcot folytatja, mely a Föld, erdő, isten panteizmusától a Kalibán romantikus antikapitalizmusán át valóságos társadalombírálatáig, sőt, azon túl kései lírájában is tart. A Fény, fény, fény kollektív problémái sokszor még a költő metafizikus szemléletére vallottak, A Sátán műremekei viszont materialista, sőt – Szabó Lőrinc maga használja a szót – osztályharcos világnézetet hirdet, bár lázadása, mai fogalmaink szerint, még itt is inkább individualista. Az egyes versek közül A Bazilikában zúg a harang tárgya nem más, mint a materialista Szabó Lőrinc vitája a spirituális Sárközi Györggyel.

Ez a versgyűjtemény úgy érdekes, mint egy regény, és annak is úgy, mint balzaci változata: A Sátán műremekei szinte a kapitalizmus kritikai néprajza. A kor társadalmának tipikus figurái, a nemzetközi szállodák pávás női és frakkos urai vonulnak előttünk el: milliárdos vén potroh, operába autózó díva, jól szituált kereskedő, borjúdögöt sirató finomlelkű hölgy és koldusnál koldusabb megalkuvó csatangol a költő vadnyugati Európájában. "A húszas évek értelmiségi proletárjának költészete születik meg Szabó Lőrinc tolla alatt" – mondja e versekről Sőtér István.

{447.} Az élet bőségére szomjazó fiatalember, akinek a szépség darabkái jutnak, a küzdelem vagy a nihil tanulságát vonhatta csak le a vadon törvényeiből. A Sátán műremekeiben a két motívum uralma váltakozik, s néha az utóbbi az erősebb:

Mérget! Revolvert! Gyorsvonat elé!
Nyiszáld ketté recsegő gégédet, őrült!
(Mérget! Revolvert!)

Szabó Lőrinc látásmódja azonban többnyire csak a riporteré: egy-egy korjelenség lázgörbéjét felrajzolja, de ritkán hatol az élmény jelentéséig, mely a pénz kisemmizettjeinek tragikumát a drámai összeütközés megvilágító pillanatában fogná össze. E versek közül azért emelkedik ki a Negyedóra Isten és a hivatal közt, mert a kisember reménytelen életformájának sorsszerűségét mintegy a jelkép fokán ragadja meg. (L. még Wild West Európa, Bérletjegy a MÁV vonalaira.) Az egyes verseknél is feltűnőbben hasonlít ezért a könyv egésze egy társadalmi regény hősének fejlődésrajzához. Illyés Gyula A Sátán műremekeit a világnézeti tudatosodás és önszemlélet remekének tartja, és számadását a Vesztett illúziók Rubempréjának tapasztalatai mellé állítja. A gyűjtemény publicisztikus alaphangja is a szociális számvetésre irányítja elsősorban a figyelmet.

A Sátán műremekeinek formai elemei arról tanúskodnak, hogy a szerző az avantgardtól tanul. Ezeknek az élőbeszéd prózájához tudatosan közelítő, rímtelen, monoton szabad verseknek a feladata a korszak ritmusának érzékeltetése; ezt a ritmikát Füst Milán hajdani kritikája "verssé kényszerített pokoli prózá"-nak titulálta, de esztétikai funkciója és tudatos alkalmazása nyilvánvaló. A hang tompítottabb, mint a Fény, fény, fényben, de az indulatokat a kompozíciós elemeken – például motívumismétlés – kívül a szakozatlan forma és a költőnek oly kedves enjambement mind gyakoribb előfordulása is érzékelteti; ha elfogadjuk Fónagy Iván nézetét, mely szerint Szabó Lőrinc enjambement-ja az agressziós ösztön következetes megnyilvánulása, akkor e stíluselemben a költő anarchizmusának kétségtelen jegyét ismerhetjük föl.

Szabó Lőrinc későbbi leíró szemléletének csírája is benne van A Sátán műremekeiben, mindenekelőtt megfigyelésében, mellyel a látványt valósággal mértanára bontja. Egy röppenő lift ábrázolásában a világvárosi hangulat lényegét tudja érzékeltetni:

bezárva a berregő
búvárkockába, melynek
üvegén hűvösen átdereng
a fölhasított emeletek
tengerfenék-ringása.
(Grand Hotel Miramonti)

De nemcsak leírni tud, – metaforái a modern élet jelenségeit sűrített látomásokban vetítik elénk: "acélérdekek fellegvárai", "a véletlen kardjai" stb. Stílusa azonban újabb szemléletváltást előlegez: a technika rohanó {448.} életérzéseit röptükben, szélesre terített képek hálójával fogná el, a magánélet mozzanatait viszont eszköztelenül, drámaszerűen idézi meg.

Szerelmi élménye, az előző kötetek tanúsága szerint, a mélabút rejtő idill, a beteljesülés mámora és a fehérizzású szenvedély korszakain jutva keresztül A Sátán műremekeinek fanyar szerelmi eszmélkedéseiben férfi és nő kapcsolatának leleplező, intellektuális megvilágításáig érkezik el (Szeretők teste-lelke, Az isten össze-vissza integet). A társadalmi ellentmondások után a költő a lélek és erkölcs hazugságait is megtagadja.