Kahána Mózes
Kahána Mózes 1897. november 26-án született Gyergyóbékáson, itt nőtt fel a fűrésztelepen. Első versei erdélyi lapokban jelentek meg, majd a frontról jelentkezett Kassák Má-jánál, Joel Béla álnéven jött első három verse a Mában, a többi saját nevén. Budapesten bekapcsolódik a forradalmi mozgalomba, Barta Sándorral Lenin Állam és forradalom című művét fordítja, a csepeli 22. vörös ezreddel harcol a fronton. A Tanácsköztársaság összeomlása után Romániába kerül, innen 1920 végén Bécsbe. 1918-ban jelent meg első verseskötete Universum címmel, "... versei mégsem voltak filozofikus jellegűek, átszövődtek az egyéni líra érzelmes hangjaival" – írja róluk Kassák, emlékezéseiben. A bécsi emigrációban először szorosan kapcsolódik még Kassákhoz, versei, Blaise Cendrars fordításai továbbra is a Má-ban jelennek meg, majd kötetben Én, te, ő és Túl a politikán címmel 1921-ben. Kahána első korszakának lírai termése az expresszionizmusnak a dadaizmus felé hajló igen bonyolult áramlatához tartozik, inkább hangulatokat közvetít, mintsem a logika által fegyelmezett modnanivalót. Ez az extatikus homályosság később oldódik, egyre inkább megtelik szociális tartalommal. Kahána Komját Aladár hatására közeledik a kommunista költői magatartáshoz, az Egységben megjelent versekben, majd a Térítő Pál álnéven Barta Sándor által a Vorhut Verlagnál kiadott, a Mozgalom című kötetében. Megtartva expresszionisztikus versépítékezését, itt tudatosan vállalja már a párt, a munkásosztály ügye melletti elkötelezettséget. 1922-től újra Romániában él, 1924-ben a párt központi bizottságának tagja, tevékeny harcosa a munkásmozgalomnak. Az illegalitás évei során 1926-ban letartóztatják, Doftanába kerül, egy provokált szökési kísérlet során megsebesül, féllábát veszti. 1929-ben a Forradalmi Írók Nemzetközi Szövetsége kezdeményezte szolidaritási akció nyomán szabadul, egy ideig Berlinben él, 1930-ban résztvesz a charkovi proletárírói konferencián, Párizsban is megfordul, azután a Szovjetunióban él néhány évig, részt vesz a FINSz munkájában. A párizsi magyar munkássajtóban (Szikra, majd Osztályharc) folytatásokban közlik 1931-ben Tarackos című regényét, a Szovjetunióban egymás után jelennek meg könyvei, az 1932-és A Kárpátok alatt című elbeszélés kötetét Hidas Antal méltató elemzése követi, 1933-ban megjelenik a Taktika című regénye, ennek német nyelvű változatához (Lehrjahre, harte Jahre) Kun Béla ír utószót, 1936-ban Clevelandban az amerikai magyar munkásság kiadója jelenteti meg Őszi hadgyakorlat című novellasorozatát, amely a közkatonák életének megpróbáltatásairól, ellenál-{786.}lásuk, öntudatuk növekedéséről szól. Az első évtized prózai írásai téma és írásmód, stílus tekintetében együvé tartoznak. Kahána a kemény osztályharcban, sztrájkokban küzdő munkásnép sorsát rajzolja, erőteljes, érdes eszközökkel jeleníti meg áldozatos, elszánt harcukat, bemutatja az illegalitás éveinek különleges nehézségeit, azt a folyamatot akarja megragadni íróilag, ahogy a bukott forradalmak után változott taktikával, a tömegek között végzett szívós aprómunkával küzd a párt az új proletárhatalomért. A Taktika és a Tarackos még "mozgalmi" regények, szövegükbe az író sztrájkfelhívásokat, a párt programjának részleteit szövi bele, ezek az írások maguk is közvetlen agitációs célzattal íródtak, a mozgalom valóságos röpirataiként. Művészileg egyenetlenek, nyelvük száraz, a figurák rajza elmosódott. De már a Tarackosban, s főleg a novellákban egyre inkább kiütköznek Kahána igazi írói tulajdonságai, a novellisztikus kerekségű, életes, ízes történetek megrajzolására való képessége, a drámaisághoz való vonzódása, ízes nyelvének bő áradása. Valóságos fordulatot jelent írói pályáján az a néhány év, midőn 1937 és 1940 között újra Romániában él, a Korunk aktív munkatársa (Köves Miklós álnéven), ekkor írja Hat nap és a hetedik című regényét, amely Gaál Gábor és Brassai Viktor gondozásában jelent meg, először 1940-ben. Ez Kahána legkiemelkedőbb korai műve, igazi, maradandó szépírói alkotás. Szemmel láthatóan magán viseli Nagy Lajos Kiskunhalomjának szerkesztési elveit, apró, novellisztikus kerekségű, a nagy egészen belül összefüggő képek, villanások füzére ez a mű, Dános erdélyi község világának megragadó ábrázolása. Egy tikkasztóan, perzselően forró nyár idején játszódik le a tragikus küzdelem a faluban, a küzdelem, amely vagyonosok és a szegény föld- és háznélküli zsellérek között folyik, egy megtámadott végrendelet nyomán megszerezhetőnek látszó négyszázholdas birtokért. Kahána az igazi mesemondók módján festi az életet Dánoson, a legváltozatosabb egyéniségek érzékletes, kitűnő megjelenítésével. Jellemek, indulatok és hangulatok kelnek életre tolla nyomán, a végső ellentétek pedig valahol a háttérben a mélyben feszülnek, de ezáltal a mű osztályharcos elkötelezettsége nem szenved csorbát, hanem éppen megemelkedik, hiszen a százárnyalatú valóság gazdag kibontása hitelesíti az alapvető írói szándékot. Kahána e regényében, más írásaiban is a szegény nép felemelkedésének nagy ügye köti össze a román, magyar és szász nép fiait, az osztály azonos érdekei gyűrik maguk alá az urak szította nemzetiségi ellentéteket, írásai ezért a proletár nemzetköziség sugallói is. 1940-ben Kahána ismét a Szovjetunióba kerül, mintegy hét évig él a Moldvai Szovjetköztársaságban, hosszú évekig egy kolhozban, majd Kisinevben. Éveken át mellőzésben is része volt, majd egymás után jelennek meg moldván nyelven Igazság című trilógiájának kötetei, 1954-ben a Kosztya Güngas, 1956-ban a Pavel Bragar. Az előbbiben egy ösztönös forradalmár életútját, a másikban a vezetők és a nép közötti viszony problematikáját ábrázolja, a meg nem jelent harmadik kötet a 20. kongresszus hozta változásokkal foglalkozik a moldván faluban Kahána 1964 őszén hazatért Magyarországra.