{828.} Hunyady Sándor

Hunyady már jóval több fenntartással él az úri osztállyal szemben, mint Molnár, s megszólal benne a szociális lelkiismeret hangja is. Harminckilenc éves, amikor első premierjén (Júliusi éjszaka, 1929) a lelkesen tapsoló közönség előtt a Vígszínház színpadán meghajolhat. A kritika elismeréssel fogadja, a kortárs írók becsülik, a szigorú Nagy Lajos is így jellemzi: "Mulatságos vagy keserű anekdotái mögött metsző társadalomkritika bújik meg: Hunyady vendég mindenütt ebben a világban, semmiféle osztályhoz, kategóriához nem tartozó, barátkozó, magányos, bókra, udvariasságra hajlamos, némi körültekintő kompromisszumra képes, – de a lelke mélyén igazságos." A francia szalonvígjátékból indul ki, hat rá Herczeg, Molnár színpada is, de mindkettőnél határozottabb társadalomkritikával rendelkezik. Darabjainak nagy részén ma már túlhaladott az idő, anakronisztikusan hatnak színpadon, de a maga korában kiemelkedett a színdarabgyárosok átlagos színpadi termékéből. Apja nyugtalan, igazságos, az élet fonákságai miatt haragvó természetét örökölte. De az ő korában a polgári progresszió talajáról már nem lehetett áttekinteni a viszonyokat. Darabjait a kisember illúziói és kiábrándulásai, a középosztály legjobbjainak lelkiismeretfurdalásai szövik át.

A Júliusi éjszaka három felvonása egyetlen éjszakán játszódik le, a színpadi idő alig valamivel sűrítettebb a valóságosnál. A vidéki kastély úri vendégeinek erkölcseit, beteges szexualitását maró szatírával ábrázolja. A leleplező szándék azonban a polgári középfajú drámákban megkövetelt nagyjelenetben megbicsaklik, s a harmadik felvonás kibékítő megoldással végződik. A Feketeszárú cseresznye (Vígszínház, 1930) és az Erdélyi kastély (Vígszínház, 1932) a kisebbségi sorsba jutott magyar urakról szól s jelzi, hogy a fokozódó irredentizmus, revizionizmus hatással van Hunyady gondolkodására is. A Lovagias ügy (Vígszínház, 1935) nemcsak az ő életművéből, hanem a polgári társalgási vígjáték egész korabeli terméséből is kiemelkedik. A divatos, Molnár Ferenc-es, sima, könnyed francia stílustól elütő irányt képviseli; azon az úton jár, melyen Gábor Andor Dollárpapa című tragikomédiájában egyszer már elindult. A Lovagias ügy is inkább tragikomédia, mint vígjáték. Nem az élet nagypolgári felülnézetét adja: kispolgári radikális szemmel, ha nem is alulról, de legalábbis oldalról: a hatalomból, a gondtalan úri életből kiszorult kispolgárság szemével nézi a világot.

Hunyady Sándor könnyen ír, biztosan kezeli a technikát, apját felülmúló helyzet-teremtő képességgel rendelkezik. De erényeit csakhamar puszta sikereszközzé teszi. A Bakaruhában (Vígszínház, 1931) egyik novellájának színpadi változata, de már nincs benne az az emberi tartás, amely az eredeti írást jellemezte: szilveszteri mulatságra készült. A mulattató, szórakoztató szándék uralkodik a Három sárkányban (Vígszínház, 1935) s a giccses szentimentalizmus, valamint a szociális lelkiismeretfurdalás vegyül a Bors Istvánban (Vígszínház, 1938) és a Havasi napsütésben (Vígszínház, 1939). Mindháromból nagysikerű filmet készített a magyar filmipar.

Boross Elemér 1900-ban született. 1922-ben, a Világ novellapályázatán tűnt fel. 1930-tól a Magyar Színpadi Szerzők igazgatósági tagja, 1945–1950-ben főtitkára, 1945–1946-ban a Magyar Írók Szövetségének főtitkára.

{829.} Derékbatört drámaírói egyéniség. Első jelentkezése: a Vakablak (Új Színház, 1929), Forgószél (1932) a munkás műkedvelő színjátszó körök érdeklődését is felkeltette. A Vakablak, amelyről Kosztolányi Dezső írt elismerő kritikát, az ellenforradalmi terror szorításától szenvedő kisember iránti meleg részvétről tanúskodik. Cselekménye börtönben játszódik. Az egyik rab szökni próbál, de a kibontott falon keresztül tévedésből egy másik cellába jut, ahol az államfő elleni merénylet miatt elítélt nő raboskodik. Szerelem szövődik közöttük és sok idegborzongató bonyodalom után (a halálraítélt nőnek a bitófa alatt megkegyelmeznek, mert kiderül, hogy áldott állapotban van) boldogan élhetnek egymással. A történet bonyolítása során az író sok mesterkélt, indokolatlan fordulatot vesz igénybe, néhol szentimentalizmus és romantikus sablon keveredik a mesébe, de néhány szituáció s a dialógusok célzatossága félreérthetetlen politikai szándékról árulkodik. A körülmények őt is megalkuvásra késztették, s a Világrekord című vígjátéka (Nemzeti Színház, 1932) már nem tartalmaz semmiféle haladó politikai gondolatot: konvencionális társalgási vígjáték.