Molnár epigonok

Molnár Ferenc dramaturgiája nem maradt hatás nélkül. Drámáinak külső formája, technikája a hagyományos színpadi formák törvényeihez igazodik, szelleme pedig a francia polgári szalondrámákhoz. A polgári kultúra hedonista vonala nálunk Molnár Ferenc színműveiben jelentkezik a legerőteljesebben. A megcsömörlött századvégi ideál – a felbomlott családdal szemben a költészetté hazudott prostitúció – Az ördög, a Játék a kastélyban közvetítésével hat a harmincas évek kommersz vígjátékaira: a két Vaszary, Bús Fekete, Fodor László színműveire. A nyugati szórakoztató filmekben ideállá kikiáltott, szabványosított ifjú az ő műveikben kerül magyar színpadra. Papírmasé figurákat gyártanak, előregyártott elemekből készítik színpadi helyzeteiket, üres szóvicceiket, sápadt konfliktusaikat. Nem igazi drámairodalom ez, csak félkész áru. Fortélyai átlátszóak, meséje közönséges, ha úri környezetben játszódik is. Szociális lelkiismeretfurdalás meg legfeljebb annyi van benne, mint Bús Fekete László Jánosában (Vígszínház, 1936) vagy Fodor László Hajnali vendégében (Vígszínház, 1938). A világtörténelem legsötétebb vészfelhői gyülekeznek, az országban a szapora csecsemőhalál, a tüdőbaj és a legkülönfélébb népbetegségek, szekták pusztítanak – s szerzőink szociális nyugtalansága csak eddig a két történetig ér. Gróf Péterfi Albert komornyikját, Jánost képviselőnek választják, s az a parlamentben az ellenzékhez csatlakozik. Pártvezér lesz, de inasként továbbra is a gróf szolgálatában marad. Elveszi feleségül a volt miniszterelnök lányát, de azután hátat fordít a politikának, mert rájön, hogy ez a grófok dolga (1936-ot írunk!) és boldogan él. – Egy részeg fiatal gróf – a hajnali vendég – gyávasága miatt egy kávéházi ruhatárosnő lopás gyanújába keveredik. Az ifjú gróf papája képviselő és miniszter s úriember módjára puszta jószívűségből vállalja a leány védelmét a bírósági tárgyaláson.

Ez a színpadi álirodalom szóra sem lenne érdemes az irodalomtörténetben, ha nem szívta volna el a levegőt egy igazi irodalom elől, ha nem húzta volna {830.} le a közönséget a kispolgári ízlés állóvizébe s nem tette volna érzéketlenné a nemes, modern törekvésekkel szemben. Bús Fekete László A méltóságos asszony trafikja, A pénz nem minden, Születésnap, Szerelemből elégtelen; Fodor László Díszelőadás, A templom egere, Bölcsődal, Ékszerrablás a Váci utcában, A szerelem nem olyan egyszerű, Születésnapi ajándék, Érettségi; Vaszary János Jó házból való úrilány, A vörös bestia; Vaszary Gábor A szőkékkel mindig baj van; Szenes Béla Nem nősülök, A házibarát című színművei a legtipikusabb termékei a felszínes ízlést terjesztő, a nemi pikantériát szolgáló, olcsó viccekkel dolgozó, poéndramaturgiára épülő boulevard-színműirodalomnak.

Már Molnár Ferenc drámáiban mindent megértő és megbocsátó humorrá, a lényeges kérdéseket kikerülő csúfolódássá hanyatlott az irónia. Követői már az iróniára s a bírálat külső formájára sem tartanak igényt. Ez a színműirodalom az érzelmeket tömegárucikké változtatja, olcsó szentimentalizmussá és malacsággá hígítja, az ember felelőtlenségét szuggerálja s stílusa igénytelen.