| Műfordítás | TARTALOM | A Nyugat nagy műfordítói |
FEJEZETEK
Századunkban a műfordítást a Nyugat mozgalma lendítette föl. A mozgalom kiemelkedő költői korszerű irodalmi áramlatokat és stílusokat meghonosítva fejlettebb társadalmak tudatformáit kívánták kialakítani. A műfordítás társadalmi szerepének igazolást adott a polgári radikális körökben népszerű Herbert Spencer fejlődéselmélete, mely különösen a kezdő Babits idevágó nézeteire hatott. Szórványos és kevéssé jellegzetes kísérletek után (1. a Kisfaludy-társaság Anthologia a XIX. század francia lyrájából című gyűjteményét) így indult meg a francia parnasszisták és főként szimbolisták, az angol viktoriánus-prerafaelita líra és a német impresszionisták és szimbolisták magyarországi rendszeres közvetítése. A modern líra tolmácsolását nyomon követte a közeli ősök, például az angol romantikusok fokozottabb fordítása, majd a világlíra más fehér foltjainak felderítése. Ennek a műfordítói hadjáratnak vezető egyéniségei Babits, Tóth Árpád és Kosztolányi.
A Nyugat műfordítói elvben a tartalmi-formai hűséget akarták a modern érzékenységre éber stílussal egyeztetni. A fordítást azonban, a polgári ízlés és az új érzésvilág meghonosításával összehangolva, önnön lírai személyiségük építésének szolgálatába állították. Még az általában szöveghű Babits is így jellemzi saját korai fordításait: "A magyar vers volt a fontos, nem az angol vagy a francia. Az én versem volt fontos, nem az idegen költőé. Sokszor megváltoztattam a szöveget, egyszerűen azért, mert valami nekem – a magyarban – máshogy jobban tetszett" (Pávatollak, 1920. Előszó). A Nyugat individualizáló versfordító esztétikája főként az eredeti stílus szabadabb, kísérletező színezetű visszaadásában nyilvánul meg, de kivált Kosztolányi a fogalmi hűtlenségtől sem riad vissza, az ő fordításainak jelentős hányada tulajdonképpen átköltés. Módszerükben Nietzschének a század elején elterjedt személyiség-kultusza hatását is látnunk kell. A Nyugat fordítóinak formahűsége viszont – tudatosabb, szervesebb kultúrájuk jeléül – szembetűnő, hiszen a nyugat-európai metrika ritkább változatainak népszerűsítése programjuk egyik része. A világháború után Babits és Tóth Árpád műfordítási elvei a realista felfogáshoz, a teljes tartalmi-formai hűséghez közelednek, Kosztolányi mindvégig "szép hűtlen" marad, bár az ő tematikája bővül leginkább, érdeklődésének súlypontja a közelmúltról a kortárs lírára tolódik át.
| Műfordítás | TARTALOM | A Nyugat nagy műfordítói |