| A Sarló és az irodalom | TARTALOM | Győry Dezső |
A műfajok közül először a líra fejlődött ki a szlovákiai magyar irodalomban. Míg az első itteni magyar regény (Sziklay Ferenc Hangzatkája) csak 1924-ben jelent meg, versesköteteket már 1919-től kezdve adtak ki. A magyar emigránsok szerkesztette Tűzbe írta meg Mécs László, a kispolgári, vallásos olvasóközönség előtt később igen népszerű papköltő haladó motívumokat is tartalmazó programadó költeményét, a Hajnali harangszót:
Később Mécs költészetéből egyre inkább kimaradt a szociális élmény, a nacionalizmus, a klerikális konzervativizmus lírikusává vált. Mécs ifjú éveinek kortársa, Ölvedi László (1903–1929), A bányász éneke (1923) című kötetére mindenütt felfigyeltek a magyar olvasók, de lírájában uralkodóvá vált a kisebbségi, romantikus nacionalista szemlélet. A nemzeti konzervatív költészetet képviselte a rimaszombati Telek A. Sándor lírája is.
A forradalmi lírát kezdetben Szlovákiába emigrált írók (Hidas Antal, Mácza János) képviselték, a Kassai Munkás és más kommunista lapok hasábjain, de legtöbbjüktől később megtagadták a csehszlovák állampolgárságot. A szocialista avantgardizmust a húszas évek elején főként ketten követték a szlovákiai magyar lírában: Földes Sándor és Forbáth Imre. Földes kezdetben az expresszionista-humanista "emberirodalom", Forbáth pedig Kassákék modernizmusának követője. Később Forbáth kommunista költővé érett, Földes pedig az aktivizmus, köztársaságpárti "csehszlovákizmus" hívévé vált.
A húszas évek végén tűntek fel a már Csehszlovákiában felnevelkedett fiatal értelmiség költői, akik közül Győry Dezső a legjelentősebb.
| A Sarló és az irodalom | TARTALOM | Győry Dezső |