"Népi" kísérletek
Ez a műfajtörténeti fejezet legcsonkábban a népi mozgalom irodalomszemléletét mutatja be. A mozgalom teljes képe nem fér el szűk keretei közt, pedig a népi irodalomszemlélet – szelleménél fogva – egy tudatosan vállalt társadalmi program függvénye. Nagy íróegyéniségeinek munkásságából nem szakíthatja ki a kritikát és az esszét, hiszen ezáltal olykor a legfontosabb vonásokat vágná ki arcképükből, tehát kénytelen megelégedni a háttér egy-egy részletének előlegezésével; mondanivalójának Németh László, Illyés Gyula és Veres Péter műveinek elemzése ad majd távlatot. S mindebből következően a népi irodalomszemlélet eredetére és útvesztőire csak utalni tud: Szabó Dezső szellemi portréja e fejezetnek éppúgy virtuális része, mint a népi gondolatot kompromittáló Gombos Gyula és Kovách Aladár bírálata. Hogy mégis kitekint a népi szellemű kritikai és irodalomtörténeti kísérletekre, Juhász Géza és Féja Géza munkássága indokolja. A két világháború közötti korszakban az ő szépirodalmi kísérleteik eltörpülnek kritikai és irodalomtörténeti írásaik mellett, s legjelentősebb műveik a magyar irodalomtudomány történetében kapnak illő helyet.