Amióta visszajöttem Németországból, nincs kedvem orgonálni. Pedig – rendes körülmények között – a zenélés egy számomra az élettel, a lélegzettel. De most nem megy. Olyan ellenállásokat kell legyőznöm, hogy orgonához üljek, aminek árán már nem futja a munka erőfeszítésére. Pedig beteg nem vagyok, s látszólag minden körülmény adott lenne a munkához. Talán azért nem gyakorlok, mert nincs körülöttem a megfelelő atmoszféra, amely életre hívná cselekvőképességemet, s teli koncerttermekben is úgy érzem, mintha csak önmagamnak játszanék. Ez rettenetes. Novembertől lemondom a hangversenyeimet, és három évre hazamegyek Kanadába.