Kirakatperek, ÁVH, kitelepítések, csengőfrász: ki ne emlékezne a rettenet éveire? – törtek fel az emlékek egy napfényes, vasárnapi délutánon idős, torontói lelkész barátomból, Turchányi Sándorból. Hosszasan, fürkésző szemmel nézett bele söröskriglijébe, mintha ott is a múlt egy darabja rejtőzne, majd folytatta: - De nagy néha – ki tudja miért? – a tigris továbbment, pedig akkor is ölhetett volna. Nem vett észre? Jóllakott a vérrel? Közelebb lépett hozzánk a Gondviselés?

Atyám naftalin és diólevelek között őrizte ezredesi egyenruháját még az ötvenes évek elején is. Lebeszélhetetlenül hitte, hogy hamarosan újfent felöltheti, ezért anyámnak legalább évente egyszer ki kellett mosnia. A nyűhetetlen kincstári posztó szárítása csak az eltorlaszolt fáskamrában volt lehetséges, kizárólag hőhullámok idején, amikor a társbérlők semmiképpen sem fűtenek.

Kétkilós parabellum pisztolyát, horpadt hüvelyű kardját a mosókonyha kéményében rejtegettük – itt nem volt tűzhely, csak a kecskénk lakott benne. Már-már hozzászoktunk mindehhez, amikor atyám hivatalos értesítést kapott a hadkiegészítő parancsnokságtól, hogy ezredesi rangjától megfosztják, és közlegénnyé fokozzák le. Gyötrő balsejtelmek árnyékolták be családunkat, de a végkifejlet iszonyatáról nem lehettek fogalmaink.

Atyám ugyanis, rimánkodásainkkal mit sem törődve, felöltötte összes harci díszét, és ujjongó cigánygyerekektől kísérve megérkezett a hadkiegészítő parancsnokságra. Itt ünnepélyesen közölte egy gyepmesterből lett őrnaggyal, hogy ő ma sem tagadja meg a Legfőbb Hadúrhoz való hűségét, valamint kinyilatkoztatta, miszerint egy régi tábori kuktának nagyobb becsülete van a szemében, mint a mostani hadügyminiszternek. (Ha nem tévedek, a rettenthetetlen Veres Péter lehetett soron akkortájt.)

És mindörökre kideríthetetlen módon a négy elemis őrnagy nem hivatta az őrséget. Zavartan motyogott valamit arról, hogy nem ő hozta ezt az intézkedést, és legjobb lenne, ha az ezredes úr a mellékutcákon térne haza.

Atyám természetesen a főutcán ment, s mi már becsomagoltuk a hideg élelmet, meg a meleg, téli gatyákat. De valahogy semmi sem történt...



Hátra Kezdőlap Előre