Az általános iskolában egyetlen olyan tanmesét
olvastunk csupán, amelyre még most, húsz év távlatából is emlékszem. Minthogy
hat évesen már tudtam írni-olvasni, mára jogerősen kijelenthetem, hogy
ez az egyetlen történet, amely miatt érdemes volt nyolc évet elpazarolni az
életemből. „A Tudós lerakott egy bolhát
az asztalra, s azt mondta néki: – Bolha, ugorj! – mire a bolha
ugrott egy hatalmasat. A Tudós ekkor kitépte a bolha
egyik lábát, s ismét így szólt: – Bolha, ugorj! – mire a bolha
megint csak ugrott egyet, igaz, kisebbet. Ettől kezdve a Tudós darabonként
kitépkedte a bolha lábait. Mikor az utolsóra is sor került, és vezényszavára
a bolha nem mozdult, a Tudós elővett egy nagy könyvet, s beírta: Ha
a bolhának az összes lábát kitépik, a bolha megsüketül.”