Az előadást megnyitó törékeny kis japán professzor – szakasztott úgy nézett ki, mint egy kiéheztetett cukormókus – végül is előadta saját teóriáját, amely felettébb figyelemfelkeltőnek, mitöbb, logikusnak bizonyult. Véleménye szerint a Biblia gyakorlatilag nem más, mint egyszerű, naiv emberek által leírt UFO történet. S következetesen végiggondolva állítását, több, mint valószínűnek tűnik az egész: Illés elragadása az égbe tüzes szekér által, Jézus mennybemenetele, Jónás a cethal gyomrában, János Apokalipszise, Ezékiel látomása mind-mind oly annyira egybevágnak, hogy jó okkal feltételezhetjük, noha biztosan ki nem jelenthetjük: igenis elképzelhető, hogy földönkívüli civilizációk követei jártak bolygónkon, s kapcsolatot tartottak őseinkkel. S ha ehhez még azt is hozzáveszem, hogy a primitív barlangrajzokon hány és hány olyan különös tárgyat ábrázoltak, amelyek kísérteties hasonlóságot mutatnak az űrhajókkal, könnyen elképzelem, hogyha egy felfedezetlen belső-afrikai törzshöz leszállna egy helikopter, az idők távlatában a törzslakók között is hasonló mondakör alakulna ki a rejtélyes, röpülő istenségről.

E nyitott kérdőjelre a legdiplomatikusabban talán a Churchillnek tulajdonított kis kérdéssel lehetne válaszolni: „Sokan büszkélkednek azzal, hogy személyesen ismerik a walesi herceget, s természetesen ezek nagy része hazudik. De lehet-e az ő hazugságukból arra a következtetésre jutni, hogy a walesi herceg nem is létezik?”